tag:blogger.com,1999:blog-6150250882458332912024-03-13T11:37:54.942+01:00A karmazsin égbolt alattAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.comBlogger17125tag:blogger.com,1999:blog-615025088245833291.post-88168716034148511382014-12-09T22:09:00.001+01:002014-12-09T22:15:06.373+01:00Díj<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sziasztok!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kaptam egy díjat Sayaa B-től, a <a href="http://buvosvizeken.blogspot.hu/" target="_blank">Bűvös vizeken</a> tehetséges szerzőjétől (tessék olvasni :3) </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nagyon szépen köszönöm neki! :) Továbbküldeni nem fogom viszont, mert nem sok blogot olvasok.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><b>Szabályok:</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Írj magadról 10 dolgot.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Válaszolj a 10 kérdésre.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tegyél fel 10 kérdést.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Küldd tovább 10 embernek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><b>10 dolog magamról:</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">1. Volt egy nyulam és egy szakállas agámám.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">2. Most egy vörös macskám van, vagyis, nem az enyém, hanem szomszédé, de mindig átjár, és a szobámban alszik, a radiátoromon. :$</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">3. Legszívesebben a 19. században élnék.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">4. Imádom a teákat, kész gyűjteményem van belőlük itthon. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">5. Loki és Thor a két kedvenc Marveles karakterem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">6. Szeretem az animéket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">7. Luna a becenevem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">8. Rajongok a régies dolgokért.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">9. Szeretem a kalapokat, sapkákat. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">10. Mindenki mást mond a szemem színére Van benne kék, zöld és szürke is. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><b>Kérdésekre a válaszaim:</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">1. Mi volt az első könyved, amit olvastál?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem emlékszem már rá. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">2. Mióta blogolsz?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">2012 óta.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">3. Miért kezdted el?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Hogy eljussanak másokhoz is a műveim.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">4. Mi a kedvenc állatod?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Szurikáta és a róka :) De a macskákat, kutyákat, görényeket is szeretem, ahogy minden állatot. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">5. Mi a kedvenc sorozatod/filmed/meséd?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sorozatot nem nézek, nicns türelmem hozzájuk. De a Simpson családot és az Agymenőket nagyon bírom :) Na meg a Trónok harcát. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Filmek - a teljesség igénye nélkül - Operaház fantomja, Tim Burton filmjei (különösen: Ollókezű Edward, Nagy hal), Vándorló palota, Thor, MirrorMask, Postamester, Holdhercegnő, Repo the genetic opera, Amelie csodálatos élete, Faun labirintusa, Csillagpor. Mese: (most direkt nem írok animéket): Bátor a gyáva kutya, Coraline, Anasztázia, Szépség és a szörnyeteg, Max és Mary. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">6. Szerinted mi a legjobb és a legrosszabb tulajdonságod?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Legjobb: őszinteség. Legrosszabb: hirtelen haragú.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">7. Szoktál emlékezni az álmaidra?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem mindig.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">8. Ki a kedvenc bloggered/bloggerinád?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem annyira követem nyomon a blogokat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">9. Ha elolvasol egy történetet, írsz hozzá véleményt? Miért?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mivel nem igazán vagyok benne blogos körökben, ritkán is olvasok történeteket. De ha olvasok, írok véleményt, mivel tudom, mennyit jelent, és milyen jó érzés visszajelzést kapni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">10. Ha bármilyen varázslény lehetnél, mi lennél?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem lennék. </span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-615025088245833291.post-53505277911016873102014-12-01T19:12:00.001+01:002014-12-17T16:05:51.906+01:001. fejezet: A léghajócirkusz<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Kedves olvasóim! (nem, csakazértsem foglak titeket semmilyen "cuki" néven szólítani, [[tündérbogyóim, és társai]] nem a stílusom, bocsi'^^ ) </i></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><br /></i></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nos, mint látjátok, megérkezett az új fejezet, amiben ismét Alice kap szerepet, aki tiszteletét teszi egy léghajócirkuszban. Ezért is ez lett a fejezet címe (mily' meglepő.) Még egy képet is hoztam nektek, szerintem nagyon szép (lila *-*)</span></i></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Na, de nem is húzom tovább a szót, jó olvasást, és köszi Dinek és Faithnek, hogy írt az előző részhez! Nagyon aranyosak vagytok :) Illetve mindenkinek jár a köszönöm, aki elolvasta, és aki ezt is el fogja olvasni! :) Reménykedem abban, hogy ezúttal is megtiszteltek a véleményetekkel. :3</i></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8XZXXacSCEWkGt84tOvKQ-R6W6WSX_vu-YiN-yuKTvKeDTnbMr7i5QPx1g7wsg55tDIy3udOmjQThnTzU4_fCQtPUt04tXYc3e_OVvfjXlj4BWSqf-cTYSsEUe3yu1qQ8kDrryKJVIuO4/s1600/Journey_Of_Dreams_by_jerry8448.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8XZXXacSCEWkGt84tOvKQ-R6W6WSX_vu-YiN-yuKTvKeDTnbMr7i5QPx1g7wsg55tDIy3udOmjQThnTzU4_fCQtPUt04tXYc3e_OVvfjXlj4BWSqf-cTYSsEUe3yu1qQ8kDrryKJVIuO4/s1600/Journey_Of_Dreams_by_jerry8448.jpg" height="300" width="400" /></span></a></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Tíz év. Tíz év telt el azóta, amióta Alice és
Lüdvic utoljára találkoztak. Alice feladta a reményt, hogy valaha is látni
fogják egymást, de gondolt a fiúra. Az együtt töltött kellemes órákra, a
beszélgetéseikre, önfeledt mókázásaikra. Sokat tűnődött azon, vajon mi
történhetett vele, sőt, még a kastélyhoz is elmerészkedett jó néhányszor. De
egyszer sem talált ott senkit. Még sohasem volt olyan jó barátja, mint Lüdvic,
pedig akadtak pajtásai, főként fiúk. A vele korabeli lányokat nem sok minden
érdekelte az ellenkező nemen kívül, és irigykedtek rá, amiért őt befogadták
maguk közé. Összesúgtak a háta mögött, megjegyzéseket tettek a külsejére. A
szigeten egyedül Alice-nek volt vörös haja, és emiatt rosszmájú pletykák
terjengtek róla és a családjáról. Alice szégyellte a haját, ezért rövidre vágta
és sapkák, kalapok alá rejtette. A szülei, testvérei nem igazán törődtek vele,
és gyakran éreztették, hogy csak kolonc a nyakukon. </span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Emiatt Alice már tíz évesen
elhatározta, hogy ha majd „nagy” lesz, elszökik, és beáll a híres nevezetes
léghajócirkuszba. Járt már benne, és teljesen elbűvölték az ott látottak. Azóta
szorgalmasan gyakorolt – betanult kártya - és egyéb trükköket, de magától is
kitalált néhányat. Ezzel kereste a kenyerét – kiállt a térre, és előadta műsorszámait.
Mindig nagy sikert aratott velük, bár nem keresett túl sokat. A szigeten élők
meglehetősen szegények voltak. De most
végre alkalma nyílt arra, hogy megmutassa önmagát a cirkuszban, ugyanis ezúttal
ismét eljött Márványvárosba a társulat. Alice mindent összepakolt, amire úgy
vélte, szüksége van. Írt a családjának egy levelet, amiben csak annyit közölt,
hogy elszökött, de ne aggódjanak érte. Bár biztos volt abban, hogy tényleg nem
aggódnak, sőt inkább örülnek annak, hogy elment. Eggyel kevesebb éhes száj. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice a léghajócirkusz bejárata előtt állt, és
csillogó szemmel nézte a járművet. Hatalmas volt, girbegurba, élénk színekre
festett tornyokkal és zászlókkal. Oldalára égitesteket pingáltak. Amikor végre
sorra került – majdnem az összes, megtakarított pénze ráment a jegyre –,
belépett a cirkuszba. Egy hosszú, ködös folyosó fogadta, ahonnan újabb folyosók
és ajtók nyíltak. Különös, kissé szomorú zene szólt egy verkliből, és
tarkabarka ruhákba öltözött bohócok kínálták portékájukat. A
mélylila-orgonaszínre festett, csíkos falakon pillangókról készült festmények
díszelegtek. Olyan élethűek voltak, hogy Alice-nek muszáj volt hozzáérnie. Ám
legnagyobb döbbenetére, ahogy elkezdte közelíteni a kezét, a pillangó
felrepült. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mivel nem volt ráírva az ajtókra, milyen
előadások zajlanak bent - csak az, hogy az előadások ideje alatt zárva vannak
kívülről -, találomra benyitott az egyiken. Szerencséje volt – nyitva találta. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A kör alakú, aprócska teremben kékes színnel
derengő félhomály uralkodott, és egy tizenéves fiú ült a porondon egy nagy
párnán. Magas, vékony fiúcska volt, hátrafésült, fekete hajjal, sötét
öltönyben. Az üléseket puffok szolgáltatták, és Alice helyet foglalt egy
középkorú hölgy mellett. Már csak három ülőhely volt szabadon, de nem jött
senki, így kezdetét vette a produkció. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mesém egy ifjúról fog szólni, aki a vágyak
maszkját kereste – kezdett bele a fiú az előadásba, és ahogy ezt kimondta, egy
férfialak derengett fel előtte a semmiből. Alice a szája elé kapta a kezét,
hogy elfojtson egy döbbent kiáltást. Izgatott sutyorgás támadt a teremben, és
zavartan ide-oda kapkodták a fejüket az emberek, kutatva a jelenés forrását. Az
alak eközben elindult, és újabb képek vetültek fel, ahogyan a fiú tovább
folytatta: <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Kereste, kutatta, a világot bejárta, de nem
akadt a nyomára. Egy nap azonban egy ajtó jelent meg előtte, amin ő belépett,
és egy különös helyen találta magát. – A férfi így tett, majd egy tenger képe
derengett fel a terem falán, amely különféle tárgyakat sodort a partra. A nap
lemenőben volt, de a hold fényesen izzott a horizonton. Szokatlanul nagynak
tűnt, és az udvara bíbor színnel sejlett. Alice hihetetlenül gyönyörűnek
találta, és elragadtatottan felsóhajtott. – Egy helyen, a karmazsin égbolt
alatt, egy helyen, hol meglelsz mindent, ami elveszett. – A férfi kutatni
kezdett a tárgyak között, de mindegyiket félredobta. Ám ekkor egy fényes maszk
került a kezébe, amire felderült az arca. – A férfi meglelte a maszkot, mit oly
régóta keresett, de hogy mi lett a sorsa, az a homályba veszett. – Az alak
eltűnt a tengerrel együtt, és néma csend ereszkedett a teremre. Alice azon
tűnődött, mi lehet a fiú titka. Hogy képes megeleveníteni a képeket? Ez is
olyan adottság, amilyen neki van…? <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">De nem maradt ideje gondolkozni ezeken a
kérdéseken, mert a fiú egy újabb történet mesélésébe kezdett. Egy hajón dolgozó
hegedűművészről szólt, aki mindennap éjfélkor eljátszotta kedvesének a kedvenc
dalát. Ám a férfi a habok közé veszett, de szelleme visszatért, és folytatta a
hagyományt, egészen szerelme haláláig. Alice-t rendívül meghatotta a történet,
és Lüdvic jutott eszébe róla valami miatt. Vajon ő is gondol rá…? <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A fiú még egy történetet elmesélt-ezúttal a lány
kedvenc versét szavalta el az elrabolt királykisasszonyról. Az előadás végén
megköszönte a figyelmet, és az emberek elkezdtek kifelé szállingózni a
teremből. Alice azonban maradt – beszélni akart a fiúval. Amikor kettesben
maradtak, odalépett elé, és megszólította:<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Én csak… szeretnék gratulálni, és elmondani,
mennyire lenyűgözött a produkció. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Kö… köszönöm – sütötte le a fiú a szemét, és
elpirult. Látszott rajta, mennyire zavarban van: tördelte a kezét, és a sarkán
billegett. Valószínűleg nem volt hozzászokva ahhoz, hogy odamennek hozzá
előadás után. Alice elmosolyodott; nagyon aranyosnak találta a fiú reakcióját,
és legszívesebben megölelgette volna. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hogy csinálod? – szegezte neki a lány a
kérdést. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ezt… nem mondhatom el. Sajnálom – nézett fel
rá a fiú őszintén a nagy kék szemével. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ó, nem, nem, én kérek elnézést! Bocsánat,
amiért faggatlak. Akkor megyek is! – integetett neki Alice. A fiú félénken
visszaintett, és enyhén meghajolt. A lány távozóban még rámosolygott, és
kilépett az ajtón. Sajnálta, hogy nem kapott választ, bár a helyében ő sem
mondta volna el a titkát. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Egy újabb, az előzőnél nagyobb terembe nyitott
be, ahol egy fekete öltönyös, cilinderes férfi állt, aki bűvész trükkökkel
szórakoztatta a közönséget. Azonban ő – a közönséges bűvészektől eltérően –,
nem a kalapjából, hanem a levegőből varázsolt elő virágcsokrokat, amiket a
nézők közé dobott. Az előadás csúcspontján virágeső kezdett el hullni a
mennyezetről. Alice-nek tátva maradt a szája döbbenetében. Ezek után még sok,
különösebbnél különösebb szobát látogatott meg, de nem maradt az összesre
ideje. A különböző helyiségekben különböző előadások zajlottak: látott
kígyóembereket, artistákat, pantomimeseket, mágusokat, akik olyan hajmeresztő
trükköket hajtottak végre, hogy Alice csak kapkodta a fejét. Valami miatt úgy
érezte, hogy ez a cirkusz nem egy közönséges cirkusz. Az előadók olyan játszi
könnyedséggel adták elő elképesztő számaikat, mintha mi sem lenne
természetesebb a világon. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice elvesztette időérzékét. Azt hitte,
legfeljebb csak másfélóra telt el a belépése óta, ehhez képest épp akkor ütött
tízet a Márványváros főterén álló toronyóra. Ezek szerint több mint négy órát
tartózkodott bent. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az előadások véget értek, és az emberek
elkezdtek kifelé vonulni a cirkuszból. Mivel neki feltett szándéka volt
maradni, ezért elbújt egy kellékes szekrényben az emeleten. Léptek hangjai
ütötték meg a fülét, és feszülten várt, hogy elhaljanak. Megkönnyebbülten
felsóhajtott, és nekivetette a hátát a szekrény falának. A következő
pillanatban hangos reccsenést hallott: a hátlap kidőlt vele együtt, és ő egy
szobában találta magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sajgó háttal feltápászkodott, és szemügyre vette
a helyiséget. A fal mentén faragott szekrénysor állt, polcain különféle
tárgyakkal. Egy ágy árválkodott közvetlenül az ablak alatt, amit félig eltakart
a plafonról lelógó, különböző anyagokból összevarrt függöny. A mennyezetet
kacskaringós mintákkal díszített selyem fedte be, ahogy a falakat is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice fölkelt a földről, és visszatette a
hátlapot. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Előhúzta a játéknyulát a táskájából, majd
levette a cipőjét, és ráfeküdt az ágyra. Az állatkát magához szorította, és
állig betakarózott a dohszagú pokróccal. Még sohasem aludt egyedül, és magának
sem akarta bevallani, de félt. Ahogy ott feküdt az ágyon, távol az otthonától,
elbizonytalanodott a jövőjét illetően. Hogy fogják fogadni őt? Felveszik a cirkuszba,
vagy rögtön kirakják az első megállónál? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ezekbe a kérdésekbe most gondolt bele igazán,
eddig nem mert foglalkozni velük, mert akkor már az elején visszafordult volna.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Lelkesedése alábbhagyott, de nem hátrált meg. A
tényt, hogy kiteszik egy mező kellős közepén, kevésbé találta riasztónak, mint
azt, hogy a szigeten kell leélnie az életét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kisvártatva lecsukódtak a szemei, és álom
nehezedett pilláira.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Reggel arra ébredt, hogy egy férfi ül az ágya
szélén, és bámulja őt. Riadtan összerezzent, és védekezőn maga elé kapta a
játéknyulát. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Bocsánat, kisasszony! Nem akartam megijeszteni
– szólalt meg az idegen. Alice lassan leeresztette a játékot, és szemügyre
vette az alakot. A férfi legfeljebb öt évvel lehetett idősebb nála. Hullámos,
barna tincsei égszínkék szemébe hulltak, és arcára ráfért volna a
borotválkozás. Barátságosan mosolygott a lányra, aki kezdett megnyugodni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Én… én kérek bocsánatot, amiért betörtem ide,
csak… – csuklott el a hangja, hirtelenjében nem tudta, mit mondjon.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem történt semmi baj, Vöröske – vigyorodott
el a férfi, amire Alice elpirult. Sohasem szerette, ha a hajára tesznek
utalásokat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Van nevem is! Alice Desmond – mutatkozott be
némileg bosszúsan. Mit képzel magáról ez az alak, hogy csak úgy <i>„levöröskézi?!”<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Az enyém Benjamin – felelte a férfi kurtán. –
Nem akarok tolakodó lenni, de szabadna tudnom, mit keres itt?<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Én csak… Elszöktem. Én is itt akarok dolgozni!
<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ez ügyben nem én vagyok az illetékes, hanem a
cirkusz igazgatója. Egyébiránt nagy szerencse, hogy itt húzta meg magát. Rajtam
kívül senki sem használja ezt a szobát, és én is csak azért, mert itt tárolom
azokat a dolgaimat, amik nem férnek el nálam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ugye itt maradhatok? – kérdezte meg Alice, és
remélte, kedvező választ kap.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ha szeretne. Ne aggódjon, nem fogom leleplezni
önt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Köszönöm. De miért segít nekem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nincs oka – vonta meg a férfi a vállát. Alice
látta az őszinteséget a szemében, és elcsodálkozott. A legtöbb ember nem tett
semmit puszta szívjóságból, de ez a férfi különbözött tőlük. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ön is fellépő? Nem láttam semelyik szobában…
Bár igaz, nem mentem be mindegyikbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Úgy nézek ki, mint egy fellépő…? – vigyorodott
el Benjamin. – Hm, ez hízelgő, mindazonáltal én csak egy egyszerű karbantartó
vagyok. De tudok csavarhúzókkal zsonglőrködni! – kacsintott rá a lányra, aki
felnevetett. Igazán kedvesnek és szellemesnek találta a férfit, és valami miatt
ösztönösen megbízott benne. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Esetleg… el tudna kísérni az igazgatóhoz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Jöjjön – biccentett a férfi, és elindult.
Alice a nyomában haladt, és hamarosan odaértek a cirkuszigazgató irodája elé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nos, itt volnánk. Sok sikert! – mosolygott rá
Benjamin biztatóan, és otthagyta a lányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<br /></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice egy darabig tétovázott az ajtó előtt, de
aztán összeszedte minden bátorságát és bekopogott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Szabad! – szólt ki egy mély hang. A lány
remegő kézzel benyitott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az igazgató köpcös, negyvenes évei elején járó
férfi lehetett, és elegáns öltönyt viselt. Egy jókora bőrfotelben terpeszkedett
a bükkfa asztala mögött. Épp írt valamit, de amikor Alice megjelent az ajtóban,
felnézett. A lány elindult felé, ám megbotlott a saját lábában, és kis híján
hasra esett. Zavarában fel sem mert nézni, és majdnem elsírta magát. Hogy lehet
ilyen szerencsétlen? <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Bo… bocsánat – szabadkozott vörös fejjel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Ejnye, ejnye, kicsi lány! Nézzen a lába elé! - dorgálta a cirkusz igazgatója, és
rosszallóan nézett rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Sajnálom... Véletlen… - hebegte megsemmisülten Alice.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Gyorsan, ki vele, mit akar. Nincs most időm erre - hadarta az igazgató
ingerülten, és türelmetlenül lepillantott az előtte fekvő papírra. Valószínűleg
munka közben zavarta meg Alice, és ettől még kellemetlenebbül érezte magát.
Zavarában a kezét tördelte és harapdálta az ajkát.</span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Hát… Én igazából… Szeretnék belépni a cirkuszba - szólalt meg a lány vékonyka
hangon, és összehúzta magát. Rettegett az esetleges visszautasítástól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az
igazgató pár másodpercig döbbenten nézett a lányra, majd öblös nevetésben tört
ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Ön? Cirkuszba? - mérte végig Alice-t felhúzott szemöldökkel. - Mint mi?! -
gúnyolódott, amire a lánynak könny szökött a szemébe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Mint bűvész - motyogta csalódottan, és lesütötte a szemét. Úgy érezte, mint
akit gyomorszájon rúgtak.</span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Bűvész? - hüledezett az igazgató, és még harsányabb nevetésbe kezdett. - Bűvész…?!
Ilyen külsővel és föllépéssel legfeljebb vásári bohóc lehet!<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Vásári bohóc - nyögte ki Alice szomorúan. - Értem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az
utolsó szót szinte már csak lehelte maga elé, annyira elkeserítették a férfi szavai,
aki látszólag észre sem vette, hogy ennyire beletaposott az érzéseibe. Alice
torkát fojtogatta a sírás, de nem akarta megadni az igazgatónak azt az örömöt,
hogy elbőgi magát előtte, ezért sarkon fordult, és futásnak eredt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem
látott semmit a könnyeitől, annyira zokogott, de csak rohant tovább vakon.</span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Alice! - kiáltott utána valaki. - Alice!<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A
lány megállt, és szembefordult a hang forrásával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Benjamin!<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Mi a baj, Alice? - kérdezte szelíden a fiú.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Én egy… egy vásári bohóc vagyok... - nyögte ki a lány, és felzokogott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Kérem, nyugodjon meg. Üljünk le - karolta át Benjamin Alice vállát, és kerestek
egy üres szobát, ahol helyet foglaltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
No, ne sírjon! Hallja? Még nincs semmi sem veszve! - próbálta meg vigasztalni
Benjamin.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Vásári... bohóc… - Alice csak ezt a két szót hajtogatta. Nagyon a szívére vette
az igazgató szavait. Még sohasem tapostak így bele a lelkébe, pedig gyakran
gúnyolódtak rajta. De nem is igazán a szavak bántották, hanem a durva
visszautasítás, amiben részesült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Parancsoljon - nyújtott át a férfi egy zsebkendőt a hüppögő lánynak, aki
hálásan elfogadta, és megtörölte az arcát. Össze kell szednie magát! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Köszönöm - nézett rá Alice hatalmas, kisírt szemmel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Mi történt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Kinevetett… Azt mondta, csak vásári bohócnak lennék jó… - akadt el a lány
szava, és eszébe jutott Lüdvic. Megígérte neki, hogy nem fog sírni, ezért
gyorsan megtörölte ismét az arcát, és próbálta visszafojtani a könnyeit.
Hamarosan sírása szipogássá szelídült, és mélyen, szaggatottan felsóhajtott. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Semmi oka szomorkodásra! Sokan kezdték vásári bohócként. Nézzen csak meg engem!
Én például cipőpucoló voltam, és még annak is csapnivaló. Most pedig egy
világhírű cirkusznál dolgozom, mint… mint karbantartó. – Benjamin összeráncolta
a szemöldökét, majd legyintett. – Khmm… Tudom, ez nem a legjobb példa – vakarta
meg zavartan a tarkóját, amire Alice szomorkásan elmosolyodott. – De nem is ez
a lényeg. A lényeg az, hogy ne hagyja veszni az álmait! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Igaza van – biccentett Alice lassan, belátta a férfi szavait. – Nem hagyom
magam! De mégis, mitévő legyek? Kidobott! - tárta szét a karját a lány
tanácstalanul.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Találunk megoldást, ne aggódjon – mosolygott a férfi a lányra. – Most pedig
menjen, és pihenje ki magát. Hozok önnek reggelit.</span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice
hálás mosollyal viszonozta a férfi kedvességét, és visszament a szobájába.
Talán még sincs minden veszve.</span><span style="font-size: 12pt;"> <o:p></o:p></span></div>
</div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-615025088245833291.post-71065257855472166492014-11-29T13:16:00.001+01:002014-11-29T13:18:14.245+01:00Vers :)<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Egy kedves írótársam, <a href="http://fictions.hu/imagine/viewuser.php?uid=1685" target="_blank">Forsaken</a> átírta a versemet, szerintem így sokkal jobb lett. :) Hálásan köszönöm neki itt is. :)</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Volt egyszer egy király, ki bátor volt és gazdag,</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Vele, aki harcba szállt, bizony jaj volt annak.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Messzi földre eljutott palotája híre,</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">De hiába, mert csupa bánat volt az ő szíve.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Elvitték egy szem lányát az éj leple alatt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Szeretett gyermeke nélkül ő magára maradt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Ki visszahozza lányom, kezét annak adom,</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">S jár hozzá fele királyság, és busás vagyon."</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Rá egy hétre nemes ifjú jelent meg nála,</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Csillogó maszk kezében, bársonyba bugyolálva.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">"Szép ajándék", szólt a király, "de mit kezdjek vele? </span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nekem most a lányom kell, nem holmi csecsebecse.”</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Felség, nincs e maszknak párja, egyedi darab:</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Fáj is a szívem, hogy e kincs nem énnálam marad."</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Miben rejlik titka, és miért nincsen párja?”</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Csak húzza föl, és teljesül szíve leghőbb vágya.”</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A király fölhúzta, és szívéből kívánta:</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Reggelre kerüljön meg lelkem virágszála.”</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">S másnap ébredéskor lánya ott állt előtte:</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Oly öröm volt, mulatság kerekedett belőle.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A hálás király bizony betartotta szavát:</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A lányhoz királyságot adott hozomány gyanánt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Hosszú és boldog élet várt mindannyiukra,</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">S mindhalálig senki nem jött rá az ő titkukra.</span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-615025088245833291.post-61317559283762505342014-11-26T14:50:00.001+01:002014-12-17T16:03:14.067+01:00Prológus<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sziasztok!</span></i></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></i></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kész az "A karmazsin égbolt alatt" teljes első fejezete, vagyis, ez inkább prológus, mivel a következő fejezet ez után tíz évvel játszódik. Írtam, hogy nem fogom levenni az eddigi részeket, mégis így tettem, mert ugye újraírom, és kb. tavaszig jó lenne végezni ezzel, így kb. hetente tudom felpakolni ide az új fejezeteket. (Ha kíváncsiak vagytok arra, miért írom át a történetet, <a href="http://arlenecdall.blogspot.hu/2014/10/keszul-keszul.html" target="_blank">itt</a> találtok rá magyarázatot.)</span></i></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Szóval üdv az új olvasóimnak, a régiek pedig kérlek, írják meg, miben fejlődtem (HA egyáltalán fejlődtem :D), hogy tetszik ez a változat a régihez képest. Az újaknak a véleményére, visszajelzésére is természetesen számítok, nagyon érdekelne, ki mit szól! :)</span></i></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></i></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kellemes olvasást!</span></i><br />
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></i> <span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>(egy dal, ami megihlet :) És szerintem passzol a történetemhez.)</i></span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="//www.youtube.com/embed/i6V_jP0sX04" width="560"></iframe><br /></div>
<br />
<br /></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl1iD5yoJ0u1vvfWsvM27bsvfwfWpf5X4epjoy2CoR-aNQ5SMr7EjiGrssDtBxtIAN7hJY3m024KkNKVaG1k4bcVunW7RAHcbinJs3vMSdJriAxHcvIUPDkt7qKAYDUA2ULqK3QzFzN3Qg/s1600/large+(11).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl1iD5yoJ0u1vvfWsvM27bsvfwfWpf5X4epjoy2CoR-aNQ5SMr7EjiGrssDtBxtIAN7hJY3m024KkNKVaG1k4bcVunW7RAHcbinJs3vMSdJriAxHcvIUPDkt7qKAYDUA2ULqK3QzFzN3Qg/s1600/large+(11).jpg" height="212" width="320" /></span></a></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice Desmond az ablakpárkányon kuporgott, és merengve
nézett kifelé a koszfoltos üvegen keresztül. Vágyakozva bámulta a hegy tetején
álló, viharvert kastélyt, és azon tűnődött, ki élhet benne. Egy királylány,
akit fogva tartanak? Egy elvarázsolt herceg, aki kedvese csókjára vár…?
Elmosolyodott a gondolatra, és lelki szemei előtt máris kibontakozott a herceg
alakja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ám ekkor elszomorodott, mert eszébe jutottak
édesapja durva szavai. Azt mondta, ne álmodozzon, ő itt született és itt is fog
meghalni, törődjön bele. Azonban erre képtelen volt. Utazásra vágyott,
kalandokra, felfedezni váró rejtélyekre és szerelemre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Hirtelen felindulásból szélesre tárta az
ablakot, majd elkezdte ki-becsukogatni, hogy a fény megtörjön rajta. Olvasott
egy könyvet, amiben a két főhős így jelzett egymásnak, ha találkozni akartak.
Remélte, hogy a kastély lakója észreveszi őt. Közel tíz percen keresztül
csinálta, ám nem kapott választ. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Csalódottan felsóhajtott, és leugrott a
párkányról. A matracára telepedett, és előhúzta a párnája alól a kedvenc
könyvét. Felcsapta találomra, és olvasni kezdett. Erre ritkán volt lehetősége,
mivel a szülei mindig befogták őt ház körüli munkára a testvéreivel együtt. De
most nem ő volt a soros. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Annyira belefeledkezett a betűk falásába, hogy
csak némi késedelemmel észlelte, hogy meg-megtörik az ablakon a fény. Kellett
neki egy kis idő, amíg felfogta, hogy bevált a terve. Örömében felugrott, és
arcára izgatott kifejezés ült ki. Szertelen jókedvében leszáguldott a lépcsőn,
és mit sem törődve édesapja szitokszavakkal vegyített kiáltásaival az erdő felé
vette irányát. Még a cipőjét is hozzávágta, de Alice vissza sem fordult.
Gyorsan szedte a lábait, hogy a férfi ne érje utol, bár gyanította, ismét
részeg. Ilyenkor nehezebben tudott mozogni az ő legnagyobb szerencséjére.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kifulladásig rohant; a nekicsapódó ágak
felsértették a bőrét, és a lábába is belement pár tüske, mivel nem húzott
cipőt. Leroskadt egy tulipánfa tövébe, és a térdére hajtotta a fejét. Hevesen
zihált, a tüdeje és oldala szúrt, és a sebeiből szivárgott a vér. De őt csak
egy dolog érdekelte: a kastély lakója. Találkozni akart vele, és remélte,
összehozza őket a sors. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Márványváros kis városka volt, ám az azt
körülvevő erdő annál nagyobb. Könnyen el lehetett benne tévedni, de Alice úgy
ismerte, akár a tenyerét. Emiatt nem tartott attól, hogy eltéved; sokkal inkább
félt a köztiszteletben álló gróf, Hubert Beckett gyilkosától, Vicarios
Mortentől. Vérdíjat tűztek a fejére, és állítólag a márványvárosi erdőkben
látták őt utoljára. Azaz itt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice szívébe riadalom kúszott, és még kisebbre
húzta magát. Kisvártatva léptek hangja ütötte meg a fülét, amire összerezzent,
és félénken felpillantott. Egy tizenéves fiú közeledett felé, aki ugyancsak
különösen nézett ki. Ruhája egy festékfoltos, szakadt ingből, sötétzöld
bársonynadrágból és lyukas cipőből állt. Fején egy széles karimás, tollakkal
ékített kalap díszelgett, ami árnyékot vetett vonásaira. Alice kissé megijedt
tőle, ám riadalma elmúlt, amikor a fiú levette a kalapját, és mosolyogva
meghajolt előtte. Ő lenne hát az? A kastély lakója…? <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Üdvözletem, ifjú hölgy! – köszöntötte az
idegen, és közelebb lépett hozzá. A kezét nyújtotta felé, amit Alice tétován
megfogott. A fiú talpra állította őt, és egymásra pillantottak - mélykék
találkozott a smaragddal. Alice meghökkent a fiú szikrázóan zöld szemétől. Még
sohasem látott ehhez foghatót. A legtöbb zöldszemű embernek, akit ismert,
egészen más árnyalatú volt a szeme, szokványos, mocsár színéhez hasonló, némi
barnával keveredve. De a fiúé teljesen más volt, és ez Alice-t rendkívül
lenyűgözte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ü… üdv – biccentett a lány, és kíváncsian
méregette újdonsült ismerősét. – Te vagy az? Az elvarázsolt herceg a
kastélyból? – kérdezte mély csodálattal a hangjában, amire a fiú felnevetett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem vagyok herceg, és tudtommal el sem
varázsoltak. De a kastélyban élek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ó…! De… ezt nem értem – ráncolta össze Alice a
szemöldökét. – Csakis hercegek élnek kastélyokban! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ez… nem ilyen egyszerű – nézett félre a fiú,
majd újra a lány felé fordult. – Engedd meg, hogy bemutatkozzam! A nevem Lüdvic
J. Ambrose. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Az enyém pedig Alice Desmond. Mit jelent a „J”
a nevedben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Jay. De nem szeretem – húzta el a száját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Akkor Vicnek foglak szólítani! Hívhatlak Vicnek?
– lelkendezett Alice. Még sohasem örült ennyire senkinek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ahogyan szeretnél, kicsi Alice. Neked
megengedem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem is vagyok kicsi! Már hétéves múltam! –
húzta ki magát büszkén a lány, de még így is alig ért a fiú melléig. Lüdvic
játékosan összeborzolta göndör fürtökben leomló, vörös haját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Az még kicsi. Mit szólnak a szüleid ahhoz,
hogy egyedül kószálsz az erdőben? – biccentette félre a fiú a fejét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Édesapám meg fog verni… De nem érdekel! Látnom
kellett téged. – Legszívesebben átölelte volna Lüdvicet, de nem merte. Még
sohasem ölelt meg senkit, és nem tudta, a fiú mit szólna hozzá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Majd én megvédelek! Nem engedem, hogy bántson!
– kapott Lüdvic a keze után, és megszorította azt. Alice szívébe melegség
költözött, és önkéntelenül is közelebb lépett hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Kö… köszönöm – szipogott a lány, teljesen
meghatódott. Senki nem mondott még neki ilyeneket. A szülei és testvérei
többnyire csak szidalmazták őt, sőt, ha nem végezte jól a dolgát, megverték. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De miért bántanak?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Édesapám nem szereti, ha álmodozom… Mindig azt
mondja, hogy aki a szigeten született, ott is fog meghalni. - Csüggedten
felsóhajtott, és tehetetlenségében harapdálta az ajkát. A sziget Márványváros
része volt, de különállt tőle. A szegényebb sorban levők éltek ott, illetve
azok, akiket máshová nem fogadtak be. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Lüdvic szelíden megfogta az állát, és komolyan
nézett a sírás határán álló kislányra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Édesapád téved. Tudod, ha nagyon szeretnél
valamit, az teljesülni fog, csak erősen kell vágyni rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mint a mesében? - ragyogott föl egyszeriben
Alice tekintete.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Lüdvic értetlenül pislogott, és enyhén elpirult.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tudod! </span><i><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Volt egyszer egy király, ki bátor volt és
gazdag</span><span style="font-size: 12pt;"> </span></span></i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- kezdett bele Alice a kis
versikébe, amit annyiszor elolvasott, hogy kívülről fújta. Ez volt a kedvence
abból a kis kötetből, amit a padláson talált. Nem merte a szülei és testvérei
előtt olvasni, így titokban bújta, amikor senki nem figyelt rá. Tartott attól,
hogy elveszik tőle. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem ismerem - vallotta be halkan Lüdvic, és
lesütötte a szemét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De hát azt mindenki ismeri! - válaszolta a
kislány elképedve. Legalábbis a pajtásai mind betéve tudták, ahogyan ő is. –
Elmondom, jó? – telepedett le Alice a földre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Érdeklődve hallgatom! – ült le vele szemben
Lüdvic, és a mutatóujjának biccentette a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice megköszörülte a torkát, és kissé reszkető
hangon belekezdett a versbe:<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<br /></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>- Volt egyszer egy király, ki bátor volt és gazdag,</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Vele, aki harcba szállt, bizony jaj volt annak.</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Messzi földre eljutott palotája híre,</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>De hiába, mert csupa bánat volt az ő szíve.</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><br />
Elvitték egy szem lányát az éj leple alatt.</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Szeretett gyermeke nélkül ő magára maradt.</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>„Ki visszahozza lányom, kezét annak adom,</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>S jár hozzá fele királyság, és busás vagyon."</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><br />
Rá egy hétre nemes ifjú jelent meg nála,</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Csillogó maszk kezében, bársonyba bugyolálva.</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>"Szép ajándék", szólt a király, "de mit kezdjek vele? </i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Nekem most a lányom kell, nem holmi csecsebecse.”</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><br />
„Felség, nincs e maszknak párja, egyedi darab:</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Fáj is a szívem, hogy e kincs nem énnálam marad."</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>„Miben rejlik titka, és miért nincsen párja?”</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>„Csak húzza föl, és teljesül szíve leghőbb vágya.”</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><br />
A király fölhúzta, és szívéből kívánta:</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>„Reggelre kerüljön meg lelkem virágszála.”</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>S másnap ébredéskor lánya ott állt előtte:</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Oly öröm volt, mulatság kerekedett belőle.</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><br />
A hálás király bizony betartotta szavát:</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>A lányhoz királyságot adott hozomány gyanánt.</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>Hosszú és boldog élet várt mindannyiukra,</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>S mindhalálig senki nem jött rá az ő titkukra.</i></span></div>
<div class="NoSpacing">
<br /></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice kihúzta magát - büszke volt arra, hogy
hibátlanul elmondta a verset, holott még egyszer sem szavalta el hangosan, csak
magában. Lüdvicre tévedt a pillantása, aki tűnődve nézett maga elé. Ráncolta a
homlokát, és dörzsölgette az állát. A kislány közelebb húzódott hozzá, és
kíváncsian rápillantott nagy kék szemével. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Igazán bájos történet. Köszönöm, hogy
elmondtad nekem – fordította Lüdvic Alice felé a fejét, de tekintetén látszott,
hogy messze jár. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Bárcsak az enyém lehetne a maszk… - sóhajtott
fel a kislány vágyakozva. Gyakran álmodozott arról, hogy mit kívánna tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Neked mi szíved leghőbb vágya? – pillantott a
fiú egyenesen Alice szemébe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Én csak… azt akarom, hogy szeressenek –
borzongott meg a kislány; hirtelen nagyon egyedül érezte magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Lüdvic tekintete elfelhősödött, majd félszegen
magához ölelte a vékony kis testet. Alice szívét melegség öntötte el, és
hevesen a fiú után kapott. Görcsösen kapaszkodott belé, és belefúrta a fejét
Lüdvic mellébe. Megnyugvást talált a karjai között, és már nem is volt olyan
magányos. Még sohasem élt át ilyet; fogalma sem volt ezidáig, milyen az, ha
megölelik. Most, hogy már tudta, örökké így akart maradni. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Vigyél magaddal! – markolta meg Alice a fiú
ingét, és esedezve nézett fel rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem vihetlek - felelte Lüdvic csendesen, és
lehorgasztotta a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Miért nem? - kérdezte Alice, és könnybe lábadt
a szeme. Fájt ezt hallani a fiú szájából, hisz másra sem vágyott jobban.</span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Talán egy napon - szólt a fiú, és ránézett a
kislányra, akinek a szívébe visszaköltözött a remény. – Na, ne sírj, kicsi
Alice! – ért hozzá a kézfejével az arcához, és letörölte a könnyeit. - Nézd! – húzott elő a zsebéből egy kicsiny,
lila színű követ, és a kislány elé tartotta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Milyen szép! – ámuldozott Alice, amire Lüdvic
összezárta a kezét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Neked adom, de csak ha megígéred, hogy nem
sírsz többet! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ígérem – bólintott a kislány, amire a fiú
ismét kinyitotta a tenyerét. Alice elvette a kis követ, és a markába zárta. Hálásan
mosolyogva nézett Lüdvicre, ám a következő pillanatban rémület jelent meg az
arcán, és eldobta a követ. Kezét a szívéhez szorította, és kapkodva vette a
levegőt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mi… mi történt? – vonta magához ismét a fiú a
kislányt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Lá… láttam… Láttam egy férfit… - Alice-t rázta
a hideg, és olyan erősen szorította magához Lüdvicet, hogy elfehéredtek az
ujjai. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Milyen férfit? Mit csinált? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Te… te is ott voltál… Egy ajtón néztél befelé,
és… és az ajtó mögött az a férfi… - sírta el magát Alice, és érezte, hogy
Lüdvic is reszket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Te… ezt meg… – suttogta a fiú maga elé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hozzáértem a kőhöz, és ezek a képek… -
szipogta a kislány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Gyakran történik veled ilyen?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- I… igen. Ha megérintek egy tárgyat, látok…
dolgokat. De nem mindig. Miért látom őket? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ha én azt tudnám… De egy biztos: ez egy
különleges képesség. Te különleges vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice eltöprengett. <i>Különleges</i>. Mindig is érezte, hogy ő <i>más</i>, mint a többiek, ám szégyellte magát miatta. Viszont Lüdvic
minden megvetéstől mentesen, sőt, elismerően mondta ezt a szócskát. Életében
először büszkeség öntötte el. Igen. Ő más. Ő különleges. Attól a pillanattól
fogva már egy csöppet sem bánta.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Különleges… - mondta ki Alice a szót
ízlelgetve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tessék – húzta le Lüdvic a nyakáról a
nyakláncát. Barna bőrszíjon függött, nem lehetett nagyobb egy gombnál. Alice-t
leginkább egy lefelé fordított, szabálytalan szívre emlékeztette, de ugyanúgy
nézhette az ember pillangónak vagy bármi másnak. Két darab sötétlila és bordó
üvegből készült, amelyet ezüstszínű, vékony fémkeret fogott közre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice kivette a kezéből, amire Lüdvic érdeklődve
felé fordult. A fiú élénken cikázó tekintetét egy pillanatra sem vette le a
kislányról, aki a medálban gyönyörködött. Alice ekkor a nap felé tartotta az
ékszert, így áttört rajta a fény, és látni lehetett benne az apróbb csíkokat,
mintákat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Most látsz valamit?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem. Semmit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Lüdvic alig észrevehetően összeráncolta a
szemöldökét, majd kivette Alice kezéből a láncot. Ujjával végigsimított rajta,
mintha elköszönne tőle, és így szólt: <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tudod, ez egy különleges nyaklánc, akárcsak
te. Nálad a helye. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Nekem… Nekem adod? - kérdezte Alice csillogó szemmel, meghatottan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Igen. A tiéd - tolta félre a lány göndör haját a nyakáról, és föltette rá a
nyakláncot. - Illik hozzád.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice
nem szólt semmit, csak átölelte a fiút hálája jeléül. Nem tudta, mit mondjon,
mivel még sohasem kapott ajándékot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ekkor léptek hangjai ütötték meg fülüket, amire
összerezzentek, és kibontakoztak egymás öleléséből. Egy hosszú bőrkabátot és
csatokkal ékített, térdig érő csizmát viselő férfi állt előttük. Arcát párnapos
borosta fedte, és egy sötét, göndör tincs belehullt izzadtságtól gyöngyöző
homlokába. Alice jól ismerte az alakot, hisz őt látta nap mint nap a
plakátokon. Ő volt az. Hubert Beckett gyilkosa, Vicarios Morten. Szíve kis
híján megállt a félelemtől, és azonnal Lüdvic oldalához simult, aki időközben
felállt vele együtt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Segítsetek! – szólalt meg a férfi, és hátrapillantott
a válla felett. – A nyomomban vannak. El fognak kapni, és én… - roskadt le a
földre, és könyörögve nézett rájuk. Hevesen zihált, látszott rajta, mennyire
kimerült – valószínűleg hosszú ideje futhatott. Alice legszívesebben elrohant
volna, ám Lüdvic biccentett, és intett neki, hogy álljon fel. A férfi így tett,
és lassan kifújta a levegőt. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Esküszöm, hogy ártatlan vagyok! Ő a bűnös.
Megérdemelte a halált!<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Kövessen és maradjon csendben. – A fiú csak
ennyit mondott, majd nagy léptekkel elindultak. Alice megragadta Lüdvic kezét,
és rémülten pislogott fel rá. Mi van, ha a férfi őket is megöli? A fiú
bátorítóan megszorította a kezét, és magabiztosan bólintott. Arcán olyan
nyugodt kifejezés ült, hogy Alice félelme is némileg lecsillapult. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Szótlanul, a lehető leghalkabban lépdeltek
egymás mellett, és hamarosan egy hatalmasra nőtt, vastag törzsű fához értek. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nyomja meg a törzsét – utasította a fiú, a
férfinak címezve, aki így tett. A kéreg beszakadt, mivel belül a fa üreges
volt. – Nyílik innen egy ajtó, ami egy kis odúba vezet. Ott megbújhat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem is tudom, hogy köszönjem meg… - szólalt
meg a férfi. - Meg fogom hálálni valahogy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem azért tettem – szögezte le Lüdvic
tárgyilagosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát miért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mindenkinek jár egy esély – mosolyodott el a
fiú titokzatosan, azzal megfogta Alice kezét, és magára hagyták a férfit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<br /></div>
<div align="center" class="NoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">~~*~~<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<br /></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice és Lüdvic megbeszélték, hogyha látni
szeretnék egymást, akkor az ablakkal jeleznek, ahogyan először. A tulipánfát
jelölték ki találkozási pontnak. Nem telt el úgy hét, hogy ne futottak volna
össze, és bár rövid ideig lehettek együtt, nehogy lelepleződjenek, mély és
különleges kapcsolat alakult ki közöttük találkozóik során. Legjobb barátok
lettek, és Alice gondolatait csak a fiú és a következő alkalom töltötte ki. Ez
tartotta benne a lelket, ez adott neki erőt. Ha édesapja leszidta, vagy a
testvérei gorombáskodtak vele, Lüdvic mosolygós arca jelent meg előtte. A
világot jelentette számára, és mindenkinél jobban szerette. Ugyan voltak neki
pajtásai, akikkel együtt játszott, de velük nem érezte azt, amit Lüdvicnél – a
feltétel nélküli szeretetet és törődést. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ám egy nap Lüdvic nem jelzett vissza. Alice nem
ijedt meg – megesett már többször is, hogy elkerülték egymást, mégis rossz
érzés kerítette hatalmába. Mindennap, naponta többször is jelzett neki, de nem
kapott választ. Kezdett egyre inkább kétségbeesni, és nem értette, Lüdvic miért
nem felel. Talán megbántotta valamivel és haragszik rá? De hát nem tett vagy
mondott neki semmi bántót! Vagy bajba került…? Erre gondolni sem akart…</span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice nap mint nap bámult kifelé az ablakon
Lüdvic jelzésére várva, ám hiába. Hetek, hónapok, évek teltek el, de csak a
nyakában függő medál - amit soha, egy pillanatra sem vett le - tanúskodott
arról, hogy egykoron ismerték egymást. </span><span style="font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><a href="http://arlenecdall.blogspot.hu/2014/12/1-fejezet-leghajocirkusz.html">Következő fejezet</a></i></span></div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-615025088245833291.post-68492569755595530722014-11-23T22:36:00.004+01:002014-11-26T14:58:48.461+01:00Szössz<div class="NoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Na, elkezdtem újraírni, eddig ennyi van belőle :) Még nem nézte át lektorom meg semmi, szóval ez még a nyers változat, de gondoltam, megmutatom nektek. Mit szóltok? Persze nem igazán lehet megítélni ebből a kis rövidke részletből, hogy mennyit fejlődtem, de szerintetek fejlődtem?</span></div>
</div>
<div class="NoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
</div>
<div class="NoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
</div>
<div class="NoSpacing">
<div class="NoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice Desmond az ablakpárkányon kuporgott, és merengve
nézett kifelé a koszfoltos üvegen keresztül. Vágyakozva bámulta a hegy tetején
álló, viharvert kastélyt, és azon tűnődött, ki élhet benne. Egy királylány,
akit fogva tartanak? Egy elvarázsolt herceg, aki kedvese csókjára vár…?
Elmosolyodott a gondolatra, és lelki szemei előtt máris kibontakozott a herceg
alakja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ám ekkor elszomorodott, mert eszébe jutottak
édesapja durva szavai. Azt mondta, ne álmodozzon, ő itt született és itt is fog
meghalni, törődjön bele. Azonban erre képtelen volt. Utazásra vágyott,
kalandokra, felfedezni váró rejtélyekre és szerelemre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Hirtelen felindulásból szélesre tárta az
ablakot, majd elkezdte ki-becsukogatni, hogy a fény megtörjön rajta. Olvasott
egy könyvet, amiben a két főhős így jelzett egymásnak, ha találkozni akartak.
Remélte, hogy a kastély lakója észreveszi őt. Közel tíz percen keresztül
csinálta, ám nem kapott választ. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Csalódottan felsóhajtott, és leugrott a
párkányról. A matracára telepedett, és előhúzta a párnája alól a kedvenc
könyvét. Felcsapta találomra, és olvasni kezdett. Erre ritkán volt lehetősége,
mivel a szülei mindig befogták őt ház körüli munkára a testvéreivel együtt. De
most nem ő volt a soros. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Annyira belefeledkezett a betűk falásába, hogy
csak némi késedelemmel észlelte, hogy meg-megtörik az ablakon a fény. Kellett
neki egy kis idő, amíg felfogta, hogy bevált a terve. Örömében felugrott, és
arcára izgatott kifejezés ült ki. Szertelen jókedvében leszáguldott a lépcsőn,
és mit sem törődve édesapja szitokszavakkal vegyített kiáltásaival az erdő felé
vette irányát. Még a cipőjét is hozzávágta, de Alice vissza sem fordult.
Gyorsan szedte a lábait, hogy a férfi ne érje utol, bár gyanította, ismét
részeg. Ilyenkor nehezebben tudott mozogni az ő legnagyobb szerencséjére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kifulladásig rohant; a nekicsapódó ágak
felsértették a bőrét, és a lábába is belement pár tüske, mivel nem húzott
cipőt. Leroskadt egy tulipánfa tövébe, és a térdére hajtotta a fejét. Hevesen
zihált, a tüdeje és oldala szúrt, és a sebeiből szivárgott a vér. De őt csak
egy dolog érdekelte: a kastély lakója. Találkozni akart vele, és remélte,
összehozza őket a sors. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Márványváros kis városka volt, ám az azt
körülvevő erdő annál nagyobb. Könnyen el lehetett benne tévedni, de Alice úgy
ismerte, akár a tenyerét. Emiatt nem tartott attól, hogy eltévedt; sokkal
inkább félt a köztiszteletben álló gróf, Hubert Beckett gyilkosától, Vicarios
Mortentől. Vérdíjat tűztek a fejére, és állítólag a márványvárosi erdőkben
látták őt utoljára. Azaz itt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice szívébe riadalom kúszott, és még kisebbre
húzta magát. Kisvártatva léptek hangja ütötte meg a fülét, amire összerezzent,
és félénken felpillantott. Egy tizenéves fiú közeledett felé, aki ugyancsak
különösen nézett ki. Ruhája egy festékfoltos, szakadt ingből, sötétzöld
bársonynadrágból és lyukas cipőből állt. Fején egy széles karimás, tollakkal
ékített kalap díszelgett, ami árnyékot vetett vonásaira. Alice kissé megijedt
tőle, ám riadalma elmúlt, amikor a fiú levette a kalapját, és mosolyogva
meghajolt előtte. Ő lenne hát az? A kastély lakója…? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Üdvözletem, ifjú hölgy! – köszöntötte az
idegen, és közelebb lépett hozzá. A kezét nyújtotta felé, amit Alice tétován
megfogott. A fiú talpra állította őt, és egymásra pillantottak - mélykék
találkozott a smaragddal. Alice meghökkent a fiú szikrázóan zöld szemétől. Még
sohasem látott ehhez foghatót. A legtöbb zöldszemű embernek, akit ismert,
egészen más árnyalatú volt a szeme, szokványos, mocsár színéhez hasonló, némi
barnával keveredve. De Lüdvické teljesen más volt, és ez Alice-t rendkívül
lenyűgözte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ü… üdv – biccentett a lány, és kíváncsian
méregette újdonsült ismerősét. – Te vagy az? Az elvarázsolt herceg a
kastélyból? – kérdezte mély csodálattal a hangjában, amire a fiú felnevetett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem vagyok herceg, és tudtommal el sem
varázsoltak. De a kastélyban élek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ó…! De… ezt nem értem. – ráncolta össze Alice
a szemöldökét. – Csakis hercegek élnek kastélyokban! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ez… nem ilyen egyszerű – nézett félre a fiú,
majd újra a lány felé fordult. – Engedd meg, hogy bemutatkozzam! A nevem Lüdvic
J. Ambrose. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Az enyém pedig Alice Desmond. Mit jelent a „J”
a nevedben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Jay. De nem szeretem – húzta el a száját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Akkor Vicknek foglak szólítani! Hívhatlak
Vicknek? – lelkendezett Alice. Még sohasem örült ennyire senkinek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ahogyan szeretnél, kicsi Alice. Neked
megengedem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem is vagyok kicsi! Már hétéves múltam! –
húzta ki magát büszkén a lány, de még így is alig ért a fiú melléig. Lüdvic
játékosan összeborzolta göndör fürtökben leomló, vörös haját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Az még kicsi. Mit szólnak a szüleid ahhoz,
hogy egyedül kószálsz az erdőben? – biccentette félre a fiú a fejét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Édesapám meg fog verni… De nem érdekel! Látnom
kellett téged. – Legszívesebben átölelte volna Lüdvicket, de nem merte. Még
sohasem ölelt meg senkit, és nem tudta, a fiú mit szólna hozzá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Majd én megvédelek! Nem engedem, hogy bántson!
– kapott Lüdvic a keze után, és megszorította azt. Alice szívébe melegség
költözött, és önkéntelenül is közelebb lépett hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Kö… köszönöm – szipogott a lány, teljesen
meghatódott. Senki nem mondott még neki ilyeneket. A szülei és testvérei
többnyire csak szidalmazták őt, sőt, ha nem végezte jól a dolgát, megverték. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De miért bántanak?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Édesapám nem szereti, ha álmodozom… Mindig azt
mondja, hogy aki a szigeten született, ott is fog meghalni. - Csüggedten
felsóhajtott, és tehetetlenségében harapdálta az ajkát. A sziget Márványváros
része volt, de különállt tőle. A szegényebb sorban levők éltek ott, illetve
azok, akiket máshová nem fogadtak be. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Lüdvic szelíden megfogta az állát, és komolyan
nézett a sírás határán álló kislányra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Édesapád téved. Tudod, ha nagyon szeretnél
valamit, az teljesülni fog, csak erősen kell vágyni rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mint a mesében? - ragyogott föl egyszeriben
Alice tekintete.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Lüdvic értetlenül pislogott, és enyhén elpirult.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tudod! <i>Volt
egyszer egy király, egy gazdag, bátor király… </i>- kezdett bele Alice a kis
versikébe, amit annyiszor elolvasott, hogy kívülről fújta. Ez volt a kedvence
abból a kis kötetből, amit a padláson talált. Nem merte a szülei és testvérei
előtt olvasni, így titokban bújta, amikor senki nem figyelt rá. Tartott attól,
hogy elveszik tőle. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem ismerem - vallotta be halkan Lüdvic, és
lesütötte a szemét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De hát azt mindenki ismeri! - válaszolta a
kislány elképedve. Legalábbis a pajtásai mind betéve tudták, ahogyan ő is. –
Elmondom, jó? – telepedett le Alice a földre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Érdeklődve hallgatom! – ült le vele szemben
Lüdvic, és a mutatóujjának biccentette a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice megköszörülte a torkát, és kissé reszkető
hangon belekezdett a versbe:<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<br /></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"> - <i>Volt egyszer egy király, egy gazdag, bátor király,</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">ki
megnyert sok harcot, és nem ismerte a kudarcot.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Palotájának
messzi földről csodájára jártak,<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">ám szívét
elemésztette a bánat.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<br /></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Elrabolták
egy szem lányát az éj leple alatt<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">kit tiszta
szívéből szeretett, és most egyedül maradt.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Királyságom
fele és a lányom keze jár annak, aki megtalálja!”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- szólt
imígyen, és bezárkózott a palotájába.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<br /></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Rá egy
hétre egy nemes ifjú jelent meg nála,<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">aki egy
csillogó maszkot nyújtott át neki,<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">aminek
nincsen párja. „Köszönöm az ajándékot, de mit<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">kezdhetnék
vele? Nekem a lányom kell, nem holmi csecsebecse.”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<br /></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Ez nem
akármilyen maszk, és fájó szívvel válok meg tőle,<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">de nincs
szükségem többé rá, így átruházom önre.”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Miben
rejlik a titka, és miért nincsen párja?”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Húzza
föl, és teljesül szíve leghőbb vágya.”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<br /></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A király
fölhúzta, és tiszta szívéből kívánta:<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Reggelre
kerüljön meg lelkemnek virága.”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mikor
másnap kinyitotta a szemét, lánya ott állt előtte<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">nagy volt
a vigadalom, és a király a szavát nem szegte.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<br /></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Királysága
felét és a lánya kezét az ifjúnak adta,<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">kit örökre
lekötelezett a nagy hála.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sokáig
éltek, boldogan, békében,</span></i></div>
<div class="NoSpacing">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">és
mindhalálig megőrizték a titkot a szívükben.</span><span style="font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></i></div>
</div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-615025088245833291.post-17996794108333015882014-11-22T11:19:00.002+01:002014-11-26T15:03:08.393+01:00Helyzetjelentés<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mint látjátok, új design van, remélem, tetszik nektek! :) Szerintem ez jobban passzol a történethez, mint a régi. (Nem saját munka, design-hoz hülye vagyok,<a href="http://anachreon.deviantart.com/art/1373-Szablon-Night-Sky-Falling-Down-470486942" target="_blank"> innen</a> szedtem a sablont.)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A másik. Lektorom javaslatára elkezdem már a mai nap folyamán újraírni az egészet, az elejétől fogva, szóval úgymond kuka az eddigi fejezetek. <strike>De azért fenthagyom blogon, nyugodtan olvasgassátok :) </strike>Csak jelzem, hogy nem ez a végleges változat. Úgy érzem, sohasem leszek megelégedve a történetemmel, de ez hajt előre, hogy jobb és jobb legyek. Most már minden összeállt, és ezért jobban meg tudnám írni, úgy érzem. A jellemek viszont úgy érzem, kis vérfrissítésre szorulnak, szóval ne lepődjetek meg, ha egy icipicit eltérek az eddigi karakterektől. De igyekszem hitelesen hozni őket :) Köszönöm az eddigi biztatásokat és hogy mellettem vagytok, nélkületek nem ment volna. Ez vonatkozik mindenkire, aki írt nekem, vagy egyéb módon segítette munkámat. Egyszóval: szuperek vagytok! :)</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ezt én fotóztam, a karmazsin égbolt :) </span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijt3kRLenMB_1Hgj4-8zJjLDhs1O3vxt-7JcC4FKqz9Ycs7Rtn0axthMk-xwhHqHntrutlyBvYWovLNKfBYFWQM2s08RoygEkZan6AMlCwBTPMY6MegYXjF8nekDhMKG4IpMWVUmW59Enu/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijt3kRLenMB_1Hgj4-8zJjLDhs1O3vxt-7JcC4FKqz9Ycs7Rtn0axthMk-xwhHqHntrutlyBvYWovLNKfBYFWQM2s08RoygEkZan6AMlCwBTPMY6MegYXjF8nekDhMKG4IpMWVUmW59Enu/s1600/1.jpg" height="223" width="400" /></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-615025088245833291.post-43677783986403702442014-11-15T21:33:00.000+01:002014-11-23T17:37:30.797+01:00Legyél a hercegem! - 3. fejezet<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sziasztok!</span></i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><br /></i>
<i>Nem akarok panaszkodni, csak kicsit elkeserít, hogy semmi visszajelzést nem kapok, aminek nem igazán értem az okát (bár már kezdek beletörődni). Nem akarok véleményt kierőszakolni belőletek, semmi ilyesmi, csak azért mégis érdekelne, mit szóltok, mert tulajdonképpen én ezzel a történettel ébredek és fekszem. (Tudom, egyéni szoc. probléma :D ) Ugye írtam még pár bejegyzéssel lejjebb, hogy szeretném beküldeni pályázatra, és már csak emiatt is fontos lenne a visszajelzés, vagy bármi... Rengeteget számítana. :) </i></span><br />
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Na de itt az új fejezet! Jó olvasást hozzá :) </span></i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
<br />
A kis városkában legelőször is bevitték
Ulyssesszt a kórházba, ahol is azt mondták, bent kell feküdnie egy hétig, vagy
ameddig magához nem tér. Lüdvicket és Alice-t is bent tartották kivizsgálásra,
de megbeszélték, hogy amint kiengedik őket, együtt folytatják utukat.</span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Így hát Kaley és Ike elindultak, hogy keressenek
maguknak egy olcsó fogadót. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Némi keresgélés után találtak is egy folyóra
nézőt. Ahhoz képest, hogy elegáns helyen állt, nem volt drága egyáltalán. Ez
valószínűleg annak volt köszönhető, hogy kissé elhanyagolták belülről, bár
egész otthonos volt a kopottas bútoraival és öreg könyvespolcaival. Spóroltak,
ezért közös szobát vettek ki, ami azzal járt, hogy egy ágyban kellett aludniuk.
Ezt Kaley –némiképp felháborodottan - szóvá is tette:<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem elég, hogy még londiner sincsen, egy
ágyban kell aludnom veled!<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Felőlem alhatsz a földön is – vigyorodott el
Ike.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Majd te! – zuhant rá a lány az ágyra, és
elterült rajta. Kényelmesen elhelyezkedett, és szúrós tekintettel méregette a
fiút. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A gondolattól is elvörösödött-még hogy egy
ágyban aludni egy… egy férfival?! Micsoda erkölcstelenség! Hisz nem vette el
még feleségül. És ha visszaél a helyzettel…? Azt a szégyent nem viselné el!
Bár… igazán megcsókolhatná, ha már a hercege. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ekkor Ulysses képe tört elméjébe. És ha ő az…?
Ezt csak egy módon derítheti ki… Ha őt is megcsókolja. Elhatározta, hogy amint
Ike elalszik, elmegy meglátogatni Ulyssesszt. Elmosolyodott, és belefúrta a
fejét a párnába. Teljesen a gondolataiba merült, amiből Ike hangja zökkentette
ki:<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Elmentem fürdeni – jelentette ki a fiú, amire
Kaley felnézett. Elállt a lélegzete, és szeme kikerekedett, hisz a fiú csak egy
szál fehér törülközőt viselt a csípője köré csavarva. Akaratlanul is
megbámulta, és megállapította magában, hogy milyen izmos. Úgy tűnik, a
bányamunkában eltöltött idő megtette a hatását… <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Rá akart szólni, hogy micsoda illetlenség így
mutatkozni a leendő királynője előtt, és azonnal öltözzön vissza, de nem bírt
megszólalni. Még sohasem látott férfit <i>majdnem</i>
meztelenül, és teljesen lenyűgözte izmos teste látványa. Hozzá akart érni a
csupasz bőrhöz, megtapogatni az izmait, végighúzni az ujjait a kockás hason,
és… Megrázta a fejét, és érezte, hogy vér tódul az arcába. Hogy fog tudni
uralkodni magán, ha egy ágyban kell aludniuk…? Nagyot nyelt, és ismét a párnába
temetkezett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ahogy Ike elhaladt mellette, összeborzolta a
haját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Héé! – szólt rá, azonban a fiú csak nevetett.
Ezt még megkeserüli! Nem bánhat úgy vele, mint egy kislánnyal! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Amíg Ike fürdött, Kaley előkereste a hálóruháját
és a tisztálkodási szereit. Remélte, hogy két dézsát is a rendelkezésükre
bocsátottak – lehetőleg jó meleg vízzel -, mert nem akart Ike után mosakodni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ám csalódnia kellett, ezért csak levizezte
magát, és jobb híján parfümmel fújta be a nyakát és a haját. Bokáig érő,
csipkés, rózsaszín hálóruhát öltött magára-a kedvenc darabját. Egy darabig
billegett a faltól falig érő tükör előtt a fürdőben, és a haját igazgatta, majd
visszament a szobába… ahol is Ike az ágyon terpeszkedett egy szál fehérneműben.
Ezt már nem hagyhatta szó nélkül, bármennyire is tetszett neki a látvány:<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mit… mit képzelsz magadról?! Azonnal húzz fel
magadra valamit!<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Jaj, ne szégyenlősködj. Látom rajtad, hogy
tetszik. Amúgy sincs váltóruhám, abban pedig nem alhatok, ami volt rajtam egész
nap. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem… nem is tetszik – fordította el a lány a
fejét. Magában azonban mélyen egyetértett a fiúval. Igenis tetszett neki, de
nem volt olyan bolond, hogy kimondja. Mit gondolna róla…? Ő nem <i>olyan </i>lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ó, dehogyisnem… - vigyorgott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Akkor is húzz fel magadra valamit! – adott
kitérő választ Kaley. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ugyan, mit? Már mondtam: nem hoztam magammal
váltóruhát. De ha ennyire zavar, elfordulok – fordított hátat neki. Kaley leült
az ágyra, majd felsóhajtott. Kicsit bánta, hogy elfordult, de így kedvére
tudott gyönyörködni a hátában. Lefeküdt mellé, és mivel kicsi volt az ágy, alig
lehettek pár centire egymástól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Szíve torkában dobogott, és lassan elkezdte
közelíteni a mutatóujját. Óvatosan hozzáért a fiú hátához, de nyomban elhúzta a
kezét, és a takaró alá dugta. Ismét elöntötte a pír, és kislányosan a fejére
húzta a takarót. Halkan felkuncogott, és még közelebb húzódott Ike-hoz. Ajka
csak néhány ujjnyira lehetett a fiú hátától, amire forró levegőt fújt. Látta,
hogy Ike háta megfeszül, amitől kissé megijedt, és elfordult tőle. Nem hitte
volna, hogy ilyen hatást fog kiváltani belőle. Ezek szerint tetszett neki…?
Magában ujjongott a takaró alatt, azonban teljesen ledermedt, amikor Ike
átkarolta hátulról… <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mi… mit művelsz? – nyögte ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Megakadályozom, hogy lezuhanj az ágyról –
vonta közelebb magához. Kaley érezte, hogy az izmos teste nekifeszül, amire
borzongás futott végig rajta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Milyen… lovagias – mondta elakadó szavakkal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ez a szerencséd, különben már rég a
királynőmmé tettelek volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De hát én azt akarom! A királynéd akarok
lenni! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hmm… Valóban? – söpörte félre Ike a haját, és
apró csókot hintett a nyakára. Kaley összerezzent, és hangos sóhaj szakadt ki
belőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Te meg… - tátogott döbbenten, és azon nyomban
forróság öntötte el. Túl jó érzés volt Ike karjai között… Maga sem értette,
miért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- A királynőmmé teszlek, ahogy kívántad… -
fordította szembe magával, és belemarkolt a hajába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A lány ekkor ráeszmélt arra, hogy a fiú teljesen
mást értett az alatt, amit ő… A vágy helyét átvette a felháborodás, és Kaley
tenyere hangosan csattant Ike arcán. A fiú meglepetten felnyögött, és azon
nyomban eleresztette a lányt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Na! Ezt most miért kaptam? Én csak azt
csináltam, amire kértél…<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem így értettem! – ült fel dühösen Kaley az
ágyon. – Takarodj! Most, rögtön! – mutatott az ajtóra. Titokban nem akarta,
hogy Ike elmenjen, de fent kell tartania a látszatot. Nehogy azt higgye róla,
hogy olyan könnyen megkaphatja! Ha valóban ő a hercege, megküzd érte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kaley arca rezzenéstelen volt, magában azonban
mosolygott, és egyre csak a csók járt a fejében. A gyengéd ajka a nyakán, az
izmos teste, a… Vágyakozva beleharapott az ajkába. Vajon a száját is megcsókolta
volna, ha hagyja magát…? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- És ugyan hová menjek, királynőm? – Ike
tapodtat sem mozdult Kaley legnagyobb bosszúságára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ahová akarsz! Adok is pénzt, csak ne kelljen
veled egy szobában lennem! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Az csak pazarlás lenne. Mit szólnál ahhoz, ha
megígérném, hogy egy ujjal sem fogok hozzád érni? Persze csak az esetben, ha
nem teszel megint meggondolatlan kijelentéseket. Tudod, más férfi a helyemben
nem kért volna engedélyt sem… És nem érdekelte volna, hogy akarod-e a dolgot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De hisz ez… ez erkölcstelen! – burkolta be
magát Kaley nyakig a takaróba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Igen. Erkölcstelen. De ne hidd, hogy ez
visszatartotta volna őket… <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Akkor te… különb vagy náluk – ismerte el
Kaley. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ó, nehogy azt hidd! – kacagott fel a fiú
színtelen hangon. – Csupán tudom szabályozni az ösztöneimet. Nem vagyok állat.
De én tényleg azt hittem, azért mondod ezt nekem, mert…<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem, nem, dehogyis! Én csak… azt értettem ez
alatt, hogy, szóval… hogy vegyél el feleségül - hajtotta le a lány a fejét.
Szőke haja arcába hullt; olyan volt ebben a pillanatban, akár egy kislány. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ike elmosolyodott, és lágyan végigsimított az
arcán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Drága, csacska Kaley… Még csak két napja
ismerjük egymást. Hogy is gondolhatod, hogy ennyi idő után elveszlek
feleségül…? Még ha te is vagy maga a királyné… Ez nem így működik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát hogyan működik? – nézett fel a lány nagy
szemeivel a fiúra. Őszintén érdekelte a válasz, hiszen eddig csak könyvekben
olvasott erről a témáról. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Semmit sem tudsz…? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Azt… azt tudom, hogy ha két ember szereti
egymást, hozzámennek egymáshoz… - bizonytalanodott el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Szerelem…? – nevetett fel Ike gúnyosan. – A
mai világban mit sem számít az, csak az érdekek. Egyedül a szegényebb sorban
levők házasodhatnak szerelemből… Azt hiszed, ha kiderül, hogy valóban te vagy a
királyné, a király megengedi, hogy elvegyelek téged…? Én, egy egyszerű
bányamunkás? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De te herceg vagy!<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Áruld már el, kérlek, miért hajtogatod ezt
folyton! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mert… mert az vagy. Tudom, és kész! – Kaley a
részéről lezártnak tekintette a vitát, és elfeküdt az ágyon. Összegömbölyödött
a takaró alatt, akár egy macska, és átkulcsolta a térdét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ez nem válasz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Majd elmondom… De most, ha nem haragszol,
nyugovóra térek. Jó éjt! – köszönt el tőle, és lehunyta a szemét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Jó éjt – köszönt el Ike is, és a másik
oldalára fordult. Hamarosan mindkettejük pillájára álom nehezedett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">~~*~~<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"> Ám Kaley
álma nem tartott sokáig. Arra ébredt, hogy Ike nyakát karolgatja, és szorosan
öleli őt. Testük teljesen egymásnak feszült, amire megilletődött és kissé meg
is riadt, ezért nyomban elrebbent tőle. A sötét miatt nem látszott, mennyire
vörös az arca, de érezte, hogy alaposan elpirult. Eszébe jutott Ulysses, és a
terve, miszerint meglátogatja. Ike-ra tévedt a pillantása, aki békésen
szuszogott tőle néhány arasznyira. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Próbált a lehető leghangtalanabbul
feltápászkodni mellőle, és szerencsére sikerrel járt, mert a fiú nem ébredt
fel. Legalábbis nem mutatta jelét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Lábujjhegyen kiosont a fürdőhelyiségbe, és
gyorsan magára öltötte a kisszéken hagyott nappali ruháját. A földszinten
kaptak szállást, aminek kifejezetten örült, mert így ki tudott slisszolni az
ablakon keresztül. Ebben már profi volt, hisz gyakran szökött meg nevelőapja
elől-utoljára véglegesen. Csak remélni merte, hogy nem keresteti. Bár őt
ismerve örült, hogy megszabadult tőle. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Legnagyobb megkönnyebbülésére a fürdőből az
ablak az útra nyílt, nem a folyóra, ahogyan a szobájukból. A kórház felé vette
irányát, ami ugyanabban az utcában helyezkedett el, mint a szálloda. A főtéren
álló toronyóra hajnali kettőt ütött, de ő egyáltalán nem érezte álmosnak magát.
Túlzottan is izgatott volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az utcán senki nem járt ilyenkor, bár az egyik
házból mulatozás hangjai szűrődtek ki. Nevelőapja mesélt neki a
bordélyházakról, és gyanította, az lehet a vörös függönyökkel elhúzott épület.
Sietősre fogta a lépteit, és összehúzta magán a vörös-okkersárga színű, mintás
kendőjét. Egy vásárban vette a tizenötödik születésnapjára kapott pénzéből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A bordélyházon kívül a házak sötéten ásítoztak,
és a gázlámpák sejtelmes fénybe borították a macskaköves utcácskát. </span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://i.dailymail.co.uk/i/pix/2011/04/18/article-1378068-0BAE2C0900000578-536_634x459.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" src="http://i.dailymail.co.uk/i/pix/2011/04/18/article-1378068-0BAE2C0900000578-536_634x459.jpg" height="288" width="400" /></span></a></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
Hamarosan a
kórházhoz ért, aminek az ajtaját zárva találta. Csalódottan felsóhajtott, majd
észrevette az ajtón a kiírást: „Vendégfogadás délelőtt tizenegytől délután négy
óráig.”<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Elhúzta a száját, majd észrevett egy csengőt,
ami alatt az alábbi felirat állt: „Csak sürgős esetben!”<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Így hát habozás nélkül meghúzta a madzagot.
Sürgősen látnia kell leendő hercegét! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kisvártatva egy fehér ruhába öltözött nővérke
jelent meg az ajtóban, aki meglehetősen kialvatlannak tűnt. Haja szanaszét
állt, szeme alatt táskák lógtak, holott alig lehetett idősebb Kaley-nél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ha a saját lábán tud jönni, sajnálom, de nem
fogadhatjuk. Kérem, máskor rendelési időben jöjjön – mutatott rá egy harmadik
kis táblácskára. Kaley csak egy futó pillantást vetett rá, nem olvasta el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De nekem látnom kell őt! – kiáltott fel a lány
sürgetően. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A nővér fásultan rámutatott a „vendégfogadás”
kezdetű kiírásra, és be akarta csukni az ajtót, ám Kaley nem tágított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Várjon! Kérem, ez nagyon fontos! – Próbált a
lehető legmeggyőzőbben nézni a nőre, és remélte, hogy megesik rajta a szíve.
Még a bájos pislogását is bevetette, bár a tapasztalata szerint az csak a
férfiaknál hatásos. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mit akar? – fonta keresztbe a nő a karját; nem
úgy tűnt, mint aki megenyhült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Én… én királylány vagyok, és… - próbálkozott a
lány utolsó erejével. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Elmegyógyintézet egy utcával feljebb –
morogta, és rácsapta a lányra az ajtót. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kaley bosszúsan beleütött az ajtóba apró
kezével, és mérgében kis híján sírva fakadt. Még hogy ő! Őrült! Még mit nem!
Akkor is be fog jutni! – határozta el, és felnézett az elé tornyosuló épületre.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ötemeletes volt, és falát sárgára festették.
Megkopott stukkók díszítették oromzatát, és boltíves ablakai a földszinten be
voltak rácsozva. Lehetetlennek tűnt a bejutás, hacsak… <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A pillantása a kerítésre tévedt, ami nem is volt
olyan magas… A combjáig felgyűrte a szoknyáját, és nemes egyszerűséggel
átugrott a kerítésen. Ilyet se most csinált először, így nem sérült meg, mint
első alkalommal, amikor elszökött otthonról. A combja teljesen végighasadt,
aminek még mindig látszott a helye. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Elégedetten elmosolyodott, és leeresztette a
ruháját. Bent van! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Izgatottan összecsapta a tenyerét, és
körülnézett. A kórház parkjába érkezett, ami inkább volt arborétum. Különféle,
általa ismeretlen fák és növények szegélyezték a kis gázlámpákkal megvilágított
ösvényt. Kissé félt, de nem akarta bevallani ezt még magának sem. Hirtelen
őrültségnek tűnt fel előtte a terve, és majdnem visszafordult, de hajtotta
valami előre. Dobogó szívvel elindult az úton, és azon tűnődött, hogy jusson be
az épületbe. Ahogy haladt, egy padot vett észre, amin egy pokrócba burkolózott
alak feküdt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A szája elé kapta a kezét ijedtében, és vissza
akart fordulni, de lába földbe gyökerezett. Vészhelyzetben háromféleképpen
reagál az ember: vagy támad, vagy elfut, vagy ledermed. Ő az utóbbi kategóriába
tartozott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">De így alkalma nyílt szemügyre venni az alvó
alakot, akinek furcsán ismerősnek tűnt az arca…<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De hisz ez Lyss! – kiáltott fel fojtott
hangon, ám annál lelkesebben. Szíve furcsán zakatolni kezdett, arca kipirult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Most az egyszer örült annak, hogy nem futott el.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Lassú, óvatos léptekkel megindult felé, és
amikor odaért, helyet foglalt mellette. Hosszasan, elmélyülten tanulmányozta a
fiú arcát, majd reszkető kézzel hozzáért az egyik szemébe lógó tincshez.
Elsimította, és felsóhajtott. Olyan puha a haja…!</span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hercegem… - suttogta, majd közelebb hajolt
hozzá, és… </span><span style="font-size: small;"><o:p></o:p></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-615025088245833291.post-84640984647334702472014-11-13T16:03:00.000+01:002014-11-23T20:02:19.581+01:00Legyél a hercegem! - 2. fejezet<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sziasztok! Itt az új rész, remélem, elnyeri tetszéseteket :) Kérlek, hagyjatok után mancsnyomot, ha elolvastátok, és kedvetek van hozzá :) <a href="http://arlenecdall.blogspot.hu/2014/10/legyel-hercegem-1-fejezet.html" target="_blank">Itt</a> találjátok az első fejezetet. </span></i><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Szörnyen fáradt vagyok! Álljunk meg! –
elégedetlenkedett panaszos, elnyújtott hangon Kaley. Teljes három órája
vándoroltak, és kezdett meglehetősen álmos lenni.<span style="font-size: small;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Itt akarsz az erdőben éjszakázni? – torpant
meg a fiú, azzal ledobta a lány bőröndjét egy nem túl elegáns mozdulattal a
földre. – Részemről nincsen akadálya, de ha nekiállsz nyafogni… - harapta el a
mondatát, és hanyagul ráült Kaley poggyászára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem nyafogok! És azonnal szállj le róla!
Törékeny dolgok vannak benne! – ripakodott rá dühösen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Micsoda, her… <i>királylány</i>? Csak nem magaddal hoztál egy komplett teáskészletet? –
Ike láthatóan jót mulatott, amitől Kaley még mérgesebb lett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem is igaz! Csak… két csészét és főzőkannát –
nézett félre a lány. Ike hahotában tört ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A lány sértetten felhúzta az orrát, azzal
gőgösen elvonult. Nem marad tovább egy perccel sem ilyen bárdolatlan alakkal!
Mit képzel magáról, hogy kineveti?!<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ahogy haladt a fák között, hirtelen elvesztette
a lába alól a talajt. Felsikoltott, és a következő pillanatban nyakig ült a
békalencsés, iszapos tóban. Levegő után kapkodott, és kétségbeesetten
csapkodott a kezével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Segítség! Segítség! – sivalkodott éles hangon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Léptek hangjait hallotta, majd meglátta Ike-ot
maga fölé tornyosulni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Éjszakai fürdőzés? – vigyorgott kajánul a fiú.
– Mondanám, hogy becsobbanok melléd, de attól tartok, hideg a víz. Meg fogsz
így fázni!<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Elég a locsogásból! Segíts ki innen! –
ripakodott rá a lány türelmetlenül, és Ike felé nyújtotta a kezét. A fiú
megfogta, és kihúzta a lányt a vízből. Kaley kicsavarta a hajából a vizet, és
fázósan összehúzta magát. A fiú ekkor levette a kabátját, és a lány hátára
terítette. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Oh… köszönöm – bújt bele Kaley. Meglepődött
Ike kedvességén, hiszen eddig olyan udvariatlanul viselkedett vele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát milyen herceg lennék, ha ennyit se lennék
képes megtenni a királynőmért? – karolt bele a lányba. Kaley ebben a
pillanatban tényleg annak érezte magát, és büszkén felszegte a fejét. Kecsesen,
elegánsan lépdelt, mintha legalábbis pódiumon vonulna végig. Már nem is fázott annyira. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Át kell öltöznöd, ha nem akarsz megfázni –
jelentette ki a fiú. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Akkor fordulj el! – hajolt le a lány a
bőröndjéhez, és előszedett belőle egy vastag, szőrmegalléros ruhát. Ike
engedelmesen tette a parancsot. Kaley gyorsan megszabadította magát a vizes
holmiktól, és némi vesződség árán felöltötte magára a ruhát. Indulása előtt két
héttel varrattatta neki nevelőapja, és alig várta, hogy felhúzhassa, de
mindezidáig nem tudta az enyhe idő miatt. Most sem volt hideg, viszont
átfagyott a nem túl kellemes hőmérsékletű víztől. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Na? Hogy tetszem? – billegett a sarkán a lány,
amire Ike megpördült a tengelye körül, és végigmérte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Csinos – jegyezte meg egyszerűen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Csinos? Csak ennyi? Csinos?! – húzta el Kaley
a száját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Akkor nem csinos – vonta meg a vállát a fiú,
és letelepedett a fűre. Egy almát vett elő a zsebéből, amiből jó nagyot
harapott. – Kérsz? – nyújtotta a lány felé jóízűen csámcsogva. Kaley elütötte a
kezét, amire az alma a földön landolt. A fiú felvette, beletörölte az
ingujjába, és folytatta a gyümölcs majszolását.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Csúnyának tartasz?! – nézett rá a lány
mélységes csalódottsággal. Eddig mindenki azt mondta róla, mennyire szép, és ő
is annak tartotta magát. Erre pont a hercege nincs megelégedve a külsejével?!<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Egy szóval sem mondtam! – vonogatta a vállát a
fiú nyeglén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Akkor?!<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Te vagy a leggyönyörűbb teremtés, kit hordott
hátán a föld! Arcod festői szépsége, sudár alakod, és nemesi tartásod tökéletes
esszenciája… - kezdett bele fellengzősen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mondd úgy, hogy el is higgyem! – nézett rá
vérig sértetten Kaley, és hátat fordított neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mit tegyek, hogy elhidd? Ússzam át a tengert?
Szálljak érted harcba, égessem fel a világot? Megteszem! Érted bármit,
királynőm! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Elég a gúnyolódásból! – csattant fel a lány
türelmét vesztve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mondhatok valamit? – tette rá a kezét óvatosan
a fiú Kaley vállára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem! És ne érj hozzám! – söpörte le a lány a
kezét magáról. Térdét átkulcsolta, és dacosan, összevont szemöldökkel nézett
maga elé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Márpedig elmondom: ha továbbra is úgy
viselkedsz, mint egy hisztis királylány, akinek mindent szabad, itt hagylak a
francba! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem vagyok hisztis! – duzzogott tovább a lány.
Még hogy az! És még hogy mindent szabad neki…! Nevelőapja kis túlzással mindentől
és mindenkitől eltiltotta. A társalkodónője, és egyben egyetlen és legjobb
barátnője, Olivia kisasszony jelentette számára a társaságot, akivel együtt
nőtt fel. Vele egykorú fiúkkal csak bálokon találkozhatott, és nevelőapja
ritkán vitte el bálokra. Ő maga pedig szinte egyáltalán nem tartott, csak
kivételes alkalmakkor. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem? Akkor minek nevezed azt, amit most
csinálsz? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A lány konokul összeszorította állkapcsát, és
nem felelt. Nagyon remélte, hogy a fiú csak mérgében mondta azt, hogy itt
hagyja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát jó. Tőlem játszhatjuk ezt. Majd meglátjuk,
ki bírja tovább.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ike hátat fordított a lánynak, és ugyanabban a
pozícióban helyezkedett el, mint ő. Csend, mély, áthatolhatatlan csend
nehezedett rájuk, amelyet csak az éjszakai állatok neszezései törtek meg. A lány
kellemetlenül fészkelődött, tekintete riadtan cikázott. Nem volt hozzászokva
ezekhez a hangokhoz, de tudta, hogy nem érheti őket semmi bántódás, hisz az
állatok jobban félnek tőlük. De amikor vonyítás hangja ütötte meg fülét,
akaratlanul is Ike hátához simult. A fiú testének közelsége nyugtatóan hatott
rá. Már nem is volt dühös, és halvány szégyen jelent meg benne. Talán tényleg
túlzásba vitte, és nem kellett volna számon kérni a fiút. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Sajnálom – szólalt meg alig hallhatóan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem hallottam tisztán. Mintha bocsánatot kért
volna valaki, de biztos csak a szél süvített.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mondom: sajnálom! – emelte fel a lány a
hangját, és szembefordult Ike-kal. A fiú követte példáját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Á! Mégsem a szél volt – vigyorgott rá a
szokásos gúnyos-stílusában. – Mivel ma jó napom van, elfogadom a
bocsánatkérésedet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kaley megkönnyebbülten felsóhajtott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ugye nem hagysz el? Ne hagyj magamra… Te is –
suttogta, és a fiú keze után nyúlt. Azonban mozdulata megtört, és nem fogta
meg, helyette a füvet kezdte tépkedni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hm… Talán. Még megfontolom – dörzsölgette Ike
borostás állát elmélyülten. Szája sarkában mosoly bujkált. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ne hagyj el! Ha te is elhagysz, akkor… akkor
nem marad senki se nekem – hajtotta le a fejét a lány, és szaggatottan
felsóhajtott. Hirtelen nagyon egyedül érezte magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Roppant sajnálatos – mondta a fiú minden
érzelem nélkül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Kérlek! Te vagy az én hercegem! Ígérem, jó
hercegnő leszek! – Kaley hangjába kétségbeesés vegyült, és esedezve nézett fel
a fiúra nagy szemeivel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Bizonyítsd be!<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ho… hogyan?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mit tudjam én! – vonta meg a vállát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ekkor hangos csattanás hangzott, amibe még a
föld is beleremegett. Összerezzentek, és felálltak, és a hang irányába kapták a
fejüket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ez… ez meg mi volt? – karolt bele a lány a
fiúba. Meglehetősen megrémült, főleg, amikor füst szállt fel tőlük nem messze,
a fák mögül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Valami lezuhant… Nézzük meg! – fogta kézen Ike
Kaley-t, és húzni kezdte maga után.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hé! – kiáltott rá a lány. Nem volt biztos
benne, hogy kíváncsi rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Egy mezőre értek, ahol egy kisebbfajta
léghajó-roncsot láttak meg maguk előtt. A földön három alak hevert szétvetett
végtagokkal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ó, jaj! Hisz ez szörnyű! – kapta a lány a
szája elé a kezét, és kis híján elájult. Lába földbe gyökerezett, és
megkövülten meredt rájuk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Inkább gyere, és segíts! – fogta ismét karon
Ike.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az alakokhoz mentek, és lehajoltak hozzájuk. Nem
voltak épp a legjobb állapotban-a lánynak vérzett a feje, a másik kettőnek
pedig furcsa szögben álltak a végtagjaik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ugye… ugye nem haltak meg? – pánikolt be
Kaley.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nézd meg a pulzusukat! – utasította a fiú, és
ő is így tett. Az egyik fiúhoz hajolt, és kitapogatta a csuklóján az ütőerét.
Kaley követte példáját, ő a lánnyal járt el hasonlóan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Él! – mondta megkönnyebbülten. A fiú eközben a
harmadik férfival foglalkozott, aki valamivel idősebb lehetett náluk, és
ugyancsak különös ruhát viselt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ők is élnek. Ám nincsenek a legjobb
állapotban… <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mit csináljunk velük? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- El kell látni őket. Hozd ide a táskám! –
utasította olyan ellentmondást nem tűrően, hogy a lány rögtön tette parancsát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Amikor visszaért, az egyik sebesült nyitogatta a
szemét-történetesen a furcsa ruhákba öltözött. Színes kendőt, bársonyfrakkot,
és vörös nadrágot viselt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kaley leguggolt mellé, és a földre dobta Ike
táskáját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mondtam, hogy nem jó ötlet rábízni… - motyogta
kábán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Kire? Kicsoda ön? – kérdezte a lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ulysses… Az… az az éretlen kölyök… <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Önt Ulyssessznek hívják?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem engem… Őt… - mormogta, majd hirtelen
felpattantak a szemei, és felült. – Alice! Hol van Alice?! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kaley és Ike hátrahőköltek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nyugodjon meg, kérem – próbálta csillapítani
Ike, ám a férfi nagy-nehezen feltápászkodott, és tekintetével megkereste a
lányt. Térdre rogyott mellette, és az ölébe fektette. A karjába zárta, és
simogatta a haját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Alice! Alice, ébredj fel, kérlek! – könyörgött
neki. A lány ekkor felemelte a kezét, és a férfiéra simította. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Lüdvic… Mi történt? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A férfi nem szólt semmit, csak megpuszilta a
homlokát, és teljesen az ölébe vonta. Ringatta a karjai között, mintha soha nem
akarná elengedni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kaley szeme könnybe lábadt a jelenettől – azt
akarta, hogy őt is így szeressék, hogy érte is így aggódjanak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ám a harmadik sérült nem mutatott semmiféle
életjelet magáról. A hasán feküdt és a karja ki volt fordulva. Odamentek hát
hozzá, hogy megvizsgálják. Élt még-legalábbis volt pulzusa, de ezenkívül nem
sok minden utalt arra, hogy életben van. A hátára fordították, és szólongatni
kezdték. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ó, ne! Ulysses! – bontakozott ki a lány a
férfi öleléséből, és a fiúhoz sietett. – Ugye él?! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Él – biztosította Ike, és biccentett egyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Alice felzokogott, és a fiúra borult. Kaley
figyelmét nem kerülte el, hogy Lüdvic kissé rosszallóan elhúzza a száját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Kérem, szálljon le róla. El kell látni –
mondta Ike, amire a lány elhúzódott a közeléből. A táskájából kötszert és
valamiféle folyadékot vett elő, de először is visszaállította normális
helyzetbe a karját. Ez abból állt, hogy megfogta a kificamodott testrészt, és
egy erős, határozott mozdulattal megcsavarta. Kaley fájdalmasan felszisszent.
Ezután a sérüléseit látta el, ahogyan Lüdvicknek és Alice-nek is. Szerencsére
nem voltak súlyosak, ám Ulysses még mindig nem tért magához. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Lyss… Lyss, kérlek, gyere vissza hozzánk… -
simított végig a lány a fiú arcán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Valószínűleg agyrázkódást szenvedett. Ne
aggódjon, hamarosan rendbe jön – mondta Ike biztató hangon. – Viszont azt
javaslom, menjünk távolabb a roncstól. Ha esetleg felrobban, nem a
legszerencsésebb, ha a közelében vagyunk. – Ezzel felnyalábolta a fiút.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kaley csodálkozott azon, hogy ilyen erős, és
elismerően somolygott az orra alatt. Alice és Lüdvic tudott a saját lábán
jönni, előtte azonban a férfi kimenekítette a füstölgő roncsok közül a
holmijaikat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Visszamentek a tóhoz, és letelepedtek a
partjára. Ike elfektette az ájult fiút a földön. Kaley közelebb húzódott hozzá,
és magában megállapította, milyen jóképű. Keskeny arca volt, seprűs szempillái
és borzas, fekete haja. Vonásai lágyak és nemesiek voltak, főként a szép,
határozott ívű orra. Amikor azt hitte, nem figyeli senki, lopva végigsimított
az arcán. Borzongás futott végig rajta, ahogyan ujjai a fiú bársonyos bőréhez
értek. Elgondolkozott. Talán tévedett, és mégsem Ike az ő hercege, hanem ez a
fiú…? Olyan szép… Bárcsak kinyitná a szemét! Vajon milyen színű lehet…? Kék?
Barna? Netalán fekete…? – találgatott magában. Megrázta a fejét, és fülig
elvörösödött, amikor észrevette, hogy figyelik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Oh… én csak… A kedvese…? – kérdezett rá, és
magában remélte, hogy nemleges feleletet kap. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Lyss…? – kacagott fel a lány. – Jaj, dehogy!
Hogy is lehetne az…?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- A… akkor jó – csúszott ki Kaley száján, amire
a szája elé kapta a kezét. Ó, milyen kínos! – Ú-úgy értem… Lüdvic a kedvese?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ezúttal Alice-on volt a pirulás sora.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ne… nem. Ő egy… régi barát – nézett félre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ó, szóval egy régi barát? – könyökölt rá az
imént említett férfi a lány vállára nevetve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Naa! Te aljas! Nem illik hallgatózni! –
kuncogott vörös fejjel a lány. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Én megengedhetem magamnak – fordította szembe
magával Lüdvic Alice-t. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mi jogon?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Csak – érkezett a könnyed felelet, majd
összeborzolta a lány haját. Alice tettetett sértődöttséggel nézett rá, és
meghúzta a férfi haját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ekkor hangos dörrenés hallatszott, és fény
borított el mindent egy pillanatra. Mindannyian összerezzentek, és
megkönnyebbülten felsóhajtottak, hogy még időben elmentek a léghajó közeléből.
Ulysses azonban még erre sem ébredt fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Azt javaslom, sürgősen menjünk innen –
nyalábolta ismét fel Ike a fiút. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Gyors léptekkel elindultak az ellenkező irányba,
és jó pár kilométer megtétele után kimerülten leroskadtak a földre. Egy
domboldalon voltak, és lent, a völgyben egy városka terült el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ha szabad kérdeznem, önök hová tartanak? –
tette fel a kérdést Ike Lüdvic és Alice felé fordulva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- A királyi palotába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Önök is? – kerekedett ki Kaley szeme. – Nahát,
mi is!<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Lüdvicnek felcsillant a szeme, és érdeklődés
villant fel a tekintetében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Csakugyan…? És milyen apropóból? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Én vagyok a király lánya! – húzta ki magát a
lány büszkén. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ne hallgasson rá, nekem is ezt adta be –
szólalt meg Ike fásult hangon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Lüdvic azonban elengedte a füle mellett a
megjegyzését.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Kérem, meséljen erről bővebben – unszolta a
lányt, aki el sem merte hinni, hogy valakit ez ennyire érdekel. Lelkesen
belekezdett:<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tudja, engem örökbe fogadtak… Méghozzá a
király egyik fő ellenlábasa. Összeesküvést szőtt nevelőapám ellene, amit én megakadályoztam.
Sohasem szeretett engem, és állandóan arról beszélt, mivel tudna keresztbe
tenni a királynak. Bizonyára ön is hallott már arról, hogy a király lánya
valójában nem halt meg, hanem elrabolták. Ha valaki, hát a nevelőapám képes
ilyen alávaló tettre. Így hát elszöktem tőle, hogy bizonyítékot kapjak arra,
hogy valóban a király az én igazi apám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Érdekes történet… - dörzsölgette Lüdvic a kis
kecskeszakáll-kezdeményét a szája alatt. Csak ennyit fűzött hozzá, de látszott
rajta, hogy erősen töri valamin a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Érdekes…! – horkantott fel Ike gúnyosan, de
inkább ő sem ragozta tovább. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nevess csak! – fonta keresztbe a karját maga
előtt Kaley durcásan. – Majd meglátod, hogy igazam van! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Na de kérem, uram! Nem szép dolog kinevetni
egy hölgyet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Más véleményen lenne, ha önről hinné azt, hogy
a hercege – dohogott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Már nem vagyok olyan biztos benne… - sandított
le Kaley Ulyssesszre. Ike követte a pillantását, és ismét felhorkantott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ó, szóval új herceged lett! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- N… nem is! – vörösödött el a lány, azzal
felkelt, és elvonult.</span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nők… - csóválta meg Ike a fejét. Lüdvic
egyetértően hümmögött. </span><span style="font-size: small;"><o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><a href="http://arlenecdall.blogspot.hu/2014/11/legyel-hercegem-3-fejezet.html">Következő fejezet</a></i></span></div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-615025088245833291.post-46359877231612431172014-10-17T22:05:00.001+02:002014-11-23T20:02:32.833+01:00Legyél a hercegem! - 1. fejezet<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<div class="NoSpacing">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAa2aLC3YhXgxOGQEWnedi8LBx9ADpSg1w1RPJ2zmOuDLP7K7TnbUh83fIQhF3eS270WSwkrLdjVHjEyXcxEyIJow2I0WooE89B9Cqj1_Upq3bX5kIAcphlvFXUzyiNVplaMimml9Q4NBD/s1600/Kaley.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAa2aLC3YhXgxOGQEWnedi8LBx9ADpSg1w1RPJ2zmOuDLP7K7TnbUh83fIQhF3eS270WSwkrLdjVHjEyXcxEyIJow2I0WooE89B9Cqj1_Upq3bX5kIAcphlvFXUzyiNVplaMimml9Q4NBD/s1600/Kaley.jpg" height="295" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Adott egy lány, aki királylánynak képzeli magát, és adott egy jóképű bányamunkás, aki rossz helyen van rossz időben. A lány a fejébe veszi, hogy a fiú valójában az ő hercege, amit készen áll neki bebizonyítani. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A történet a Karmazsin égbolt alatt világában játszódik, de az is megértheti, aki nem olvasta az eredeti sztorit. Majd egy ponton kapcsolódni fog a végleges változathoz, ez az előzmény, ami nem lesz benne. Amolyan ujjgyakorlatként írom, illetve hogy jobban megismerjük őket és magát a világot.</span></i></div>
</div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
<br />
Kaley semmit sem bízott a véletlenre. Mindent gondosan megtervezett előre, és a körülmények a terveinek megfelelően alakultak. Egy torony tornácán állt, könyvvel a kezében, miközben vágyakozón a Holdat bámulta. Szíve torkában dobogott, annyira izgult. Hosszú, hosszú ideje várt már erre, és most végre eljött a pillanat – vágya beteljesül, és minden helyreáll. Valósággal sugárzott-még sohasem érezte ilyen boldognak magát. Álma valóra válik, és mostantól örök boldogságban fog élni Vele - Vele, a hercegével. Sok éven át hasztalanul kereste, de sohasem adta fel a reményt. <span style="font-size: small;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A legszebb öltözékét húzta fel az alkalomra-egy mályvaszínű, fodrokkal díszített selyemruhát. Ő maga hímezte ki apró csigamintákkal és csillagocskákkal. Leért egészen a földig, eltakarva rózsaszín lakkcipőbe bújtatott lábát. Gyönyörűnek érezte magát, és biztos volt benne, hogy a hercege nem fog tudni ellenállni neki, ha meglátja. A biztonság kedvéért azért tett némi pirosítót az arcára, és mogyorószín szemét kihúzta fekete ceruzával. Meg akarta kímélni magát a csalódástól, ezért mindent megtett annak érdekében, hogy ne maradjon ezúttal is hoppon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Türelmetlenül ránézett az órájára-éjfél lesz tíz másodperc múlva. Szíve hevesen zakatolt izgalmában, tenyere izzadt, és fejében egymást kergették a gondolatok. Vajon eljön a hercege? Ki ő, hogy néz ki, szeretni fogja őt örökkön örökké? Mit fog gondolni róla? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Megválaszolni a kérdéseket viszont nem maradt ideje, mert a mutató elütötte az éjfélt. Mély levegőt vett, majd tekintetét a könyvre szegezte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- „Jöjj el értem, hercegem, apaszd el könnyeimet, ez az éjszaka a mienk, hozd el szerelmedet.” <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kaley hangja ünnepélyesen csengett, és amint elhalt ajkán az utolsó szó, várakozón felnézett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Vajon eljön a hercege…?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kipirult arccal, izgatottan várt, miközben kecses ujjaival a kőtornácon dobolt. Tekintetét a kissé düledező lépcsőre szegezte, egy pillanatra sem véve le róla szemét. Hosszú percek teltek el, és egyre türelmetlenebbé vált. Már kezdte feladni a reményt, amikor visszhangzó léptek hangja ütötte meg fülét. Ez ő! A hercege.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Gyorsan elővette zsebéből a kör alakú kistükrét, megigazgatta a haját, és lesimította a ruháját. Igen, így tökéletes lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A léptek egyre közelebbről hallatszottak, majd egy alak tűnt fel a boltív alatt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kaley lélegzete elállt, és lába földbe gyökerezett, ahogy megpillantotta. Nem egészen erre számított. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A fiú a húszas évei elején járhatott, és a lány várakozásával ellentétben nem viselt se palástot, se koronát. Sőt, még csak „rendes” ruhát sem. Szakadt ingét és nadrágját koszfoltok szennyezték, arca szurtos volt, és a hajára is ráfért volna egy alapos mosás és vágás. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mindent összevetve, nem úgy festett, mint egy herceg. De attól még az! Annak kell lennie…<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát eljöttél, hercegem? – szólalt meg Kaley végül, és tett egy bizonytalan lépést a fiú felé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Te meg mi a jó büdös francról beszélsz?! – ripakodott rá a fiú, és úgy nézett rá, akár egy eszelősre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A lány a szája elé kapta a kezét – mindenre számított, csak ilyen modortalan fogadtatásra nem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mégis… mégis hogy beszélhetsz így velem, a király lányával?! Hát nem tanultál jó modort? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem vagyok herceg! – kérte ki magának a fiú. Kaley tekintete hosszasan elidőzött rajta. Öltözete és koszos arca ellenére meglehetősen jóképű volt, és kifinomult vonásai arról árulkodtak, hogy nemesi vér csörgedezik az ereiben. A lány megkönnyebbülten felkacagott, majd közelebb lépett hozzá, és szégyenlősen pislogott fel rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De, igen! Te vagy az én hercegem – ölelte át esetlenül. Büszke volt magára, hogy nem hallgatott az első megérzésére, és arra gondolt, hogy ez biztos egy próba volt. De ő átlátott az álcán, és most elnyeri jutalmát! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hányszor mondjam még el? Nem. vagyok. herceg! – tolta el magától a lányt. Kaley szemében bizonytalanság jelent meg. Talán tévedett, és mégsem az…? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De hát az lehetetlen…! – nézett fel a fiúra csalódottan. – Hisz mindent úgy csináltam, ahogy a könyvben van… <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Miféle könyv?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ez! – húzta elő a lány a hímzett tarisznyájából a kis kötetet. Rá cirádás betűkkel a „Holderdő meséi” címet írták. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A fiú döbbenten nézett hol a könyvre, hol a lányra, majd kitört belőle a nevetés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De hisz ez egy mesekönyv!<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kaley visszasüllyesztette a könyvet a táskájába, és durcásan összefonta a karját maga előtt. Dühös volt a fiúra, amiért kineveti, mikor elképzelése sincs arról, milyen fáradtságos kutatómunkát végzett! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- A mesék igazak! Bebizonyítom! – erősködött dacosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Na, azt megnézem! – vigyorgott a fiú. – Hát rajta, bizonyítsd be!<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Csókolj meg! – parancsolt rá a lány zavartan, ám határozottan. A mesékben ez mindig be szokott válni. A fiú bizonyára elvesztette az emlékeit, de amint megcsókolja, azon nyomban vissza fognak térni. Legalábbis… a könyvek szerint. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Te… tessék? – pislogott nagyokat a fiú. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Csókolj… meg – mondta a lány kevésbé magabiztosan, és közelebb lépett hozzá. Megfogta a kezét, és felpipiskedett. Szíve torkában dobogott, arca teljesen kipirult, hisz még sohasem csinált ilyet. Ez lesz élete első csókja, amelyet csak neki, az ő hercegének tartogatott! Senki másnak nem engedte ezidáig, hogy megtegye, pedig akadt rá jó néhány jelentkező. Épp ezért remélte, hogy a fiú megtisztelve fogja érezni magát, ám várakozásával ellentétben elrántotta a kezét, és ellépett tőle. Kaley-ben egy világ omlott össze, és sebzetten nézett rá. Visszautasították! Őt, a király lányát…! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát tényleg nem érted?! – toppantott a lábával ingerülten, szégyentől vörös arccal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Te nem érted! Nem vagyok herceg, és nem foglak megcsókolni! Én egy egyszerű bányamunkás vagyok, és azért jöttem, hogy megnézzem, van-e a valaki a toronyban! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hogy mi? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Fel lesz robbantva, és előírás előtte megnézni, tartózkodik-e bent valaki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Egy… bányamunkás… - motyogta maga elé Kaley megsemmisülten. Próbálta összerakni a fejében a dolgokat, ám úgy érezte, elveszik gondolatai és érzései labirintusában. Minden kicsúszott a kezei közül, és legszívesebben zokogva a padlóra omlott volna. De tartotta magát. Egy királylánynak minden körülmények között királylánynak kell maradnia, épp ezért nem fakadhat csak úgy sírva! Főleg nem mások - különösen egy <i>közönséges</i> bányamunkás előtt. Mély levegőt vett, és feldúltsága ellenére igyekezett méltóságteljes maradni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">És ha ez is a próba része, és a fiú valóban herceg? Ezt csak egy módon tudhatja meg…<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Összeszedte minden bátorságát, eldobta az összes ellenérzését, és ismét felpipiskedett. Átkarolta a fiú nyakát, és mielőtt tiltakozhatott volna, szájon csókolta. Futó, röpke érintés volt, és rögtön elhúzódott tőle. Várakozón nézett a fiúra, miközben próbált szabályosan lélegezni. Nem hitte volna, hogy ilyen hatást tesz rá élete első csókja. Édes volt, puha, és… még valami más is, amitől szíve vad táncra perdült. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Te meg mégis mi a francot művelsz?! – A fiú hangja indulatosan csengett. Kaley lesütött szemmel hebegte:<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Meg… megcsókoltalak. Na? Visszatértek az emlékeid? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mi van? – A fiú úgy nézett a lányra, mintha legalábbis azt jelentette volna be, hogy valójában férfi. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Az… emlékeid. De ezek szerint nem… - húzta el a száját a lány csalódottan, és leült a kör alakú szobácska ékére, egy kőből faragott szökőkút peremére. Tekintetét a csillagos égboltra szegezte. A távolban halványan hegyek körvonalazódtak, és egy denevér repült el a repkénnyel befutott ablak előtt. Apró, fehér selyemkesztyűbe bújtatott kezét tördelte, és bánatosan sóhajtozott. Nem kis erőfeszítésébe került, hogy visszatartsa kitörni készülő könnyeit. De ha eddig sikerült tartania magát, menni fog ezután is! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Elmagyaráznád, mégis miről van szó? – A fiú Kaley elé lépett, és felbiccentette az állát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A lány megremegett az érintéstől, és a fiú szemébe pillantott. Szürke, benne halvány, acélszín mintákkal. Még sohasem látott ehhez foghatót. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ahogy mondtam, királylány vagyok, méghozzá nem is akármilyen királylány! Én vagyok Eirlys király lánya! – húzta ki magát büszkén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Eirlys király? – kacagott fel a fiú. – Na ne nevettess! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem nevettetlek! Ő tényleg az én… - Ám nem tudta befejezni mondatát, mert hangját elnyomta a fiú gúnyos kacagása. – Hát jó! Akkor ne higgy nekem – tette keresztbe sértődötten a lábát, és elfordult tőle. Fejét konokul felszegte, állkapcsát megfeszítette. Rosszul esett neki, hogy a fiú gúnyt űz belőle. Bár már hozzászokott – gyakran csúfolódtak rajta a társai. Bolondnak tartották, amiért királylánynak képzeli magát, hiába erősködött, hogy ő tényleg az. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Bocsáss meg, királykisasszony! De ahogy mondtam, én csak egy egyszerű bányamunkás vagyok – ült fel a lány mellé széles vigyorral. Látszott rajta, mennyire szórakoztatja a helyzet, ellenben a lány kevésbé mulatott jól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Egy teljes héten át bolyongtam, amíg ráleltem erre az ostoba toronyra! Rémes vesződség és fáradtság volt, nem beszélve arról, hogy majdnem kifutottam az időből! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Én ebből egy árva büdös szót sem értek, tudom, tudom, hogy is érthetnék, hisz műveltségem sohasem érhet fel kegyed, ó, dicső királykisasszony bölcsességéhez! - trillázta cinikusan, ám a lány bóknak vette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nos, azt nem tudom, mennyire vagyok bölcs, de köszönöm az elismerést. Bár a barátnőm, Olivia kisasszony minap megdicsért, milyen okos vagyok. De ne aggódj, azért te sem vagy buta – mosolygott rá elnézően, ahogy egy kíváncsi kisgyerekre szokás, aki a legalapvetőbb dolgokra is rákérdez. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Köszönöm, ez biztató! Máris jobban érzem magamat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Segítek, ahol tudok – pirult el a lány, és szerényen vonogatta a vállát. A fiú mellette pukkadozott a nevetéstől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Szóval mi is ez az egész? – tért vissza a fiú a kérdéshez, miután némileg lecsillapodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ahogy említettem, én vagyok a király lánya, és…<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Eirlys király lánya, akinek köztudottan nincs gyermeke? – vonta fel a fiú magasra a szemöldökét. Kaley bosszúsan felsóhajtott, és úgy nézett rá, mint egy öt évesre, akinek el kell magyarázni a cipőfűző bekötésének helyes módját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De igen, van. Bizonyára te is hallottál róla, hogy tizenhét évvel ezelőtt Eirlys királynak és királynéjének meghalt a kislányuk. Nem érte meg az egy hónapot sem. Ezt mindenki tudja. Azt azonban már kevesebben, hogy ez nem egészen így történt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát hogyan, hercegnő? – kérdezte a fiú kihívón. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Királykisasszony! Én nem holmi hercegnő vagyok, hanem magának a királynak a lánya! Elvárnék némi tiszteletet! – nézett rá Kaley felháborodottan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Bocsánatáért esedezem, királynőm! Kérem, kímélje meg szánalmas életemet! – tette a szívére a fiú színpadiasan a kezét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Talán. Még megfontolom – biccentett a lány kimérten. – Nos, ahogy mondottam, ez korántsem így történt, csak ezt hitették el az emberekkel. Valójában a kislányt elrabolták, sőt, mi több, tudom is, hogy ki, hiszen én vagyok az a kislány! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Szavai után hosszú szünet állt be. A fiú döbbenten pislogott, és ugyancsak furcsálkozva meredt a lányra. Kaley fel volt készülve hasonló fogadtatásra, hisz általában mindenkiből ezt a hatást szokta kiváltani történetével. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Már ne is haragudj, de… szóval kérlek, ne sértődj meg, de…<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Igen…? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Szóval látott már orvos? – vigyorgott kajánul a fiú.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Minden rendben velem! Teljesen normális vagyok! – csattant fel Kaley paprikapiros arccal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Azt látom! – kacagott a fiú. – És mire alapozod ezt a képtelen feltételezést?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ez nem képtelen feltételezés! Ez az igazság! – Kaley-t kezdte végtelenül bosszantani, hogy a fiú mindezek ellenére sem hisz neki, sőt mi több: gúnyolódik vele! Amíg nem tudta, hogy hercegnő, addig se tűrte az effajta viselkedést, és a fiút is csak azért nem pofozta fel, mert herceg volt. Az ő hercege… Bár kezdtek efelől kételyei támadni. Számtalanszor álmodozott Róla, és képzeletében nem egészen így festett. Habár a magassága és szőke haja megegyezett azzal a képpel, ami a fejében élt, a modora már kevésbé, nem beszélve a ruháiról és a szörnyű borostájáról… Ami nem elég, hogy ápolatlanságról tesz tanúbizonyságot, még szúr is! <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát persze – hagyta rá vidáman a fiú. – És a meséd a hercegről? Aki állítólag én vagyok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Van egy mes… egy <i>történet</i> egy királykisasszonyról, aki egy toronyban élt. Az volt a vágya, hogy találkozzon az ő hercegével, és amikor felolvasta azt a verset teliholdkor, amit én is, megjelent előtte! Ahogy te is megjelentél előttem. És mivel én kirá… - Ám Kaley nem tudta befejezni a mondatát, mert a fiú belevágott a szavába:<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Te tényleg elhiszed azt, amit egy ostoba gyerekkönyvben írnak…? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Már mondtam: ez az igazság! Csak azért csináltak belőle mesét, hogy senki ne vegye komolyan! – erősködött a lány, aki immár a sírás határán állt. Tudta előre, hogy ez lesz, és felkészült arra, hogy magyarázkodnia kell, de arra nem számított, hogy a fiú ilyen makacs lesz. És még a felét sem tudja annak, amikre rájött kutatásai során… De úgy döntött, nem fogja megosztani vele, ha már ezt sem volt képes megérteni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ezt te sem gondolhatod komolyan…<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Adj nekem esélyt, hogy bebizonyíthassam! – fogta meg a lány a karját, és esedezve nézett a fiúra. Még a szempilláit is megrebegtette. Ez eddig mindig bevált, és remélte, ezúttal is sikere lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nos, rendben. Bizonyítsd be – sóhajtott fel a fiú végül, miután hosszasan tanulmányozta Kaley-t.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ó, de jó! Köszönöm – derült fel a lány arca, és boldog mosollyal átölelte a fiút. – Akkor gyere! – pattant fel, és kitartotta a kezét, hogy a fiú belékarolhasson. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Várj, várj, várj! Álljon meg a menet. Egy: ki mondta, hogy veled megyek; kettő: hova akarsz cipelni engem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hát a palotába! Az igazi édesapámhoz, Eirlys királyhoz! – nézett rá úgy, mintha a világ legnyilvánvalóbb tényét közölte volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tartom magam a korábbi álláspontomhoz: te. nem. vagy. normális! – csóválta meg a fiú a fejét, de azért belekarolt a lányba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Tudom – kuncogott fel Kaley, és hozzásimult a fiú oldalához. – Ó! Majd’ elfelejtettem! A poggyászom! – mutatott egy jól kitömött bőröndre a földön, majd jelentőségteljes pillantást vetett a fiúra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mi van vele? <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Khm… Igazán cipelhetnéd… - köszörülte meg Kaley a torkát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem elég, hogy megcsókol egy flúgos nőszemély, aki hercegnek hisz engem, még cipeljem is a poggyászát! – sóhajtott fel teátrálisan, de azért felvette a bőröndöt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- A flúgost kikérem magamnak, mindazoná…<o:p></o:p></span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Az vagy. Törődj bele – borzolta össze a fiú a lány nagy műgonddal elkészített haját, aki erre gyilkos pillantást vetett rá. – Egyébként a nevem Ike. Ike Beckett. És a te személyedben kit tisztelhetek, bájos, ám flúgos ifjú hölgy?</span></div>
<div class="NoSpacing">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Kaley-t. Kaley Eirlys királykisasszonyt. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="NoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><a href="http://arlenecdall.blogspot.hu/2014/11/legyel-hercegem-2-fejezet.html">Következő fejezet</a></i></span></div>
<!-- begin htmlcommentbox.com --><br />
<div id="HCB_comment_box">
<a href="http://www.htmlcommentbox.com/">HTML Comment Box</a> is loading comments...</div>
<link href="//www.htmlcommentbox.com/static/skins/bootstrap/twitter-bootstrap.css?v=0" rel="stylesheet" type="text/css"></link><br />
<script id="hcb" type="text/javascript"> /*<!--*/ if(!window.hcb_user){hcb_user={};} (function(){var s=document.createElement("script"), l=(""+window.location).replace(/'/g,"%27") || hcb_user.PAGE, h="//www.htmlcommentbox.com";s.setAttribute("type","text/javascript");s.setAttribute("src", h+"/jread?page="+encodeURIComponent(l).replace("+","%2B")+"&opts=16862&num=10");if (typeof s!="undefined") document.getElementsByTagName("head")[0].appendChild(s);})(); /*-->*/ </script><br />
<!-- end htmlcommentbox.com -->Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-615025088245833291.post-75976166354719351562014-10-04T13:36:00.000+02:002014-11-23T20:02:43.873+01:00Készül, készül :)<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sziasztok!</span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Itt az ideje egy újabb helyzetjelentésnek. Még mindig dolgozom a történeten, eddig 13 oldalt sikerült összehoznom csak a jegyzeteknek, és még csak most kezdtem el begépelni. Nagy meló áll előttem, de legalább már nekivágtam :) Tudom, lassan haladok, de az egyetem és a magánéleti dolgok eléggé elveszik a szabadidőmet. De mostantól több lesz szerencsére. Így azt írásra és ötletelésre fogom fordítani :)</span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Döntésre jutottam: át fogom írni teljesen az egészet, mert szeretnék jelentkezni jövőre Aranymosásra. Úgy érzem, azóta, amióta elkezdtem írni a sztorit, sokat fejlődtem (legalábbis törekedtem rá), és mostani fejjel jobban meg tudnám írni. Rengeteget tanultam, gyakoroltam, és tudom, hogy a regényem jelen állapotában még az előszűrőn se menne át, viszont nem adom fel. Ezért is csiszolgatom ennyit, ezért írom át az új ismereteim, tapasztalataim birtokában.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ti láttok esélyt arra, hogy a történetem átmenjen az előszűrőn? (Persze, látatlanban nehéz nyilatkozni, tudom, mert természetesen nem ezt a verziót küldeném be, hanem az átdolgozottat.)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<!-- end htmlcommentbox.com -->Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-615025088245833291.post-90233410637543294182014-07-19T00:19:00.002+02:002014-11-23T20:05:50.783+01:00...<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mint látjátok, meglehetősen régóta írom ezt a történetet. Jó párszor átírtam, és még fogom is. Folyamatosan gyűjtögetem hozzá az ötleteket évek óta (lassan három éve). Rengeteget jár a sztori a fejemben, és minél jobban meg szeretném írni. Tudom, hogy van rajta még mit csiszolni, de próbálok törekedni arra, hogy jobb és jobb legyek. </span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Végre sikerült rászánni magamat arra, hogy összeszedjem a jegyzeteket. Ugyancsak sok fecni és füzet összegyűlt (nyolc füzet és számtalan töredék.) Ezeket legépelni és wordben összefésülni nem kis meló lesz, emiatt néha úgy érzem, túl nagy fába vágtam a fejszémet. Megvan minden a fejemben nagyjából, tudom, mi lesz a vége, hogy hova akarok kilyukadni, de még dolgoznom kell a főszálat összekötő mellékszálakon és magán a világon. Pár új karakter illetve szál is eszembe jutott, ezeket se ártana kidolgozni. Illetve egy kicsit úgy érzem, már így is sok szál van benne, de ezek szépen lassan egybe fognak érni, még ha most úgy is tűnik, hogy nem kapcsolódnak egymáshoz. Nem akarok semmit elkapkodni, ezért "ülök" ennyit rajta.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem tudom, egyáltalán kit érdekel még ez a történet, de nagyon jólesne a visszajelzés. Nem fogok kritikáért kuncsorogni - mindössze szeretném tudni, ki tart rá igényt. Remélem, azért valaki még követi, illetve hogy lesznek új olvasóim. Őszinte véleményetekre lennék kíváncsi. </span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
Itt vannak a jegyzeteim és a füzetek (bizonyításképp, hogy lássátok, tényleg dolgozom :D )</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP9hzRqjM-_MIYJlDjhThmUmmVQovluV6NPKaX47yHi_lk7d5dTa-I_T9H_19Eotu2SwBUGHq_Jv2fr1PiMBsBCbf1hO2XgAyUR_hFVKHLwCfa19z2bqNDQs5Evk02BRw_-6-3fkczrSZx/s1600/IMG_0398.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP9hzRqjM-_MIYJlDjhThmUmmVQovluV6NPKaX47yHi_lk7d5dTa-I_T9H_19Eotu2SwBUGHq_Jv2fr1PiMBsBCbf1hO2XgAyUR_hFVKHLwCfa19z2bqNDQs5Evk02BRw_-6-3fkczrSZx/s1600/IMG_0398.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjB1gCdLwCWuv2jcJYvPIbiE4J7IE6aF6WM8q5NibLffg0E7EpI2zz5cOwxymN866avilZlqjoFY3m6a_yaNz4E9SedxkRiGyR9C3-r8OHGM4S-LCIEuktWIhkE7_W9ZQ2_srsnf-YqiuG5/s1600/IMG_0399.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjB1gCdLwCWuv2jcJYvPIbiE4J7IE6aF6WM8q5NibLffg0E7EpI2zz5cOwxymN866avilZlqjoFY3m6a_yaNz4E9SedxkRiGyR9C3-r8OHGM4S-LCIEuktWIhkE7_W9ZQ2_srsnf-YqiuG5/s1600/IMG_0399.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-615025088245833291.post-85196473354459585702013-10-31T21:33:00.001+01:002014-05-27T20:05:46.188+02:00Rajz *-*<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
*pattog örömében* Ezt a rajzot kaptam Vicarios-ról és Violetről *-*</span><br />
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Vicarios: "Stop breathing!"</span><br />
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Violet: "Stop drinking, bastard!"</span><br />
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">:D</span><br />
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLJLROyt7fxQh-i12opjCg4bzHLd78ocTgL3W9S73hiY5J1VLZybgc1DfKnNpLezNrPmIzOpGPwkrSV_2EzttHaExFV5ZvoD7Aa7DZiXOJconbbIn8xvOZ09vZvse4MM_X10iLdh4yMnQv/s1600/vicariosvio_by_marajadeeh-d6sig8r.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLJLROyt7fxQh-i12opjCg4bzHLd78ocTgL3W9S73hiY5J1VLZybgc1DfKnNpLezNrPmIzOpGPwkrSV_2EzttHaExFV5ZvoD7Aa7DZiXOJconbbIn8xvOZ09vZvse4MM_X10iLdh4yMnQv/s1600/vicariosvio_by_marajadeeh-d6sig8r.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<br />
<center>
<center>
<div id="fb-root">
</div>
<script>(function(d, s, id) {
var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0];
if (d.getElementById(id)) return;
js = d.createElement(s); js.id = id;
js.src = "//connect.facebook.net/hu_HU/all.js#xfbml=1";
fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs);
}(document, 'script', 'facebook-jssdk'));</script><br />
<br />
<div class="fb-comments" data-colorscheme="dark" data-href="http://arlenecdall.blogspot.hu/2013/10/rajz.html" data-num-posts="10" data-width="400">
</div>
</center>
</center>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-615025088245833291.post-4307317359108274382013-10-22T20:46:00.000+02:002014-05-27T20:09:01.620+02:00Trailer<div style="text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sziasztok!</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Már jó ideje nem hoztam friss fejezetet, tudom, de összevissza vannak a jó másfél-két év alatt összegyűlt jegyzeteim, és azokat rendszereznem kéne... Sajnos még mindig nem jutottam el odáig, de most az őszi szünetben rajta leszek a dolgon, és teljes gőzerővel folytatom :) Addig is hoztam egy klipet, amit én készítettem amolyan trailer gyanánt :) Remélem, tetszeni fog nektek :)</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="//www.youtube.com/embed/0LGsyw5Gasw" width="420"></iframe><br />
</span></div>
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">00.00-00.14: Vicarios léghajója</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">00.18-00.29: Az elhagyatott színház, ahol Ulysses majd bujkálni fog</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">00.30-00.40: A kicsi Alice néz kifelé bánatosan a hegyen lévő kastélyra (Lüdvic kastélyára)</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">00.40-01:07: Violet bujdokol Vicarios kapitány elöl</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">01.08-01.18: úton az Elveszett tárgyak szigete felé</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">01.19-01.40: Az Elveszett tárgyak szigete</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">01.41-01.52: A maszk</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">01.52-02.01: A tökrészeg Vicarios kapitány xD</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">02.02-02.06: Violet fekszik Vicarios mellett</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">02.07-02.16: Márványváros felülnézetből</span></div>
<div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #9fc5e8; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><br />
</span></div>
</div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
</span> </span><br />
<center>
<center>
<div id="fb-root">
</div>
<script>(function(d, s, id) {
var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0];
if (d.getElementById(id)) return;
js = d.createElement(s); js.id = id;
js.src = "//connect.facebook.net/hu_HU/all.js#xfbml=1";
fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs);
}(document, 'script', 'facebook-jssdk'));</script><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><br />
</span> <br />
<div class="fb-comments" data-colorscheme="dark" data-href="arlenecdall.blogspot.hu/2013/10/trailer.html" data-num-posts="10" data-width="410">
</div>
</center>
</center>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-615025088245833291.post-54758725895839858852013-09-03T14:55:00.001+02:002014-05-27T20:12:48.978+02:00Kaptam :)<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ezeket kedves írótársam rajzolta nekem, aki nem elég, hogy nagyszerűen ír, még rajzolni is gyönyörűen tud :) Fogadjátok szeretettel Violetet és Vicarios kapitányt :D</span><br />
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjb7WJbyiI0ZeI_h1XqIuRHshKcqT4zCkYNSBAydh2B8VmHQ1B8nZvvNvK58rpc3eaq2ZKZ645FM5Ljc95fjicQ94joIgsJdOG3vxmVxBDFk4XbshMy102Vff9ppf2hzNYGGtxgcBzP6hp6/s1600/964847_633803106651722_1510941217_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjb7WJbyiI0ZeI_h1XqIuRHshKcqT4zCkYNSBAydh2B8VmHQ1B8nZvvNvK58rpc3eaq2ZKZ645FM5Ljc95fjicQ94joIgsJdOG3vxmVxBDFk4XbshMy102Vff9ppf2hzNYGGtxgcBzP6hp6/s320/964847_633803106651722_1510941217_o.jpg" height="320" width="240" /></span></a></div>
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL73tTyyKYvBb7mfqgsu7lCGYT_sQMhNcOmnLRkcAZOkQAeOyDsQhOcK3bw1dP-2XWs1ETo4jjfCuIJ8gQkjibfNTCsWPG6sFhcuFmpwY41xNbphgkACMcWFt3XCtRkeuwevHr9TKtFtCB/s1600/1271727_633808846651148_51419548_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL73tTyyKYvBb7mfqgsu7lCGYT_sQMhNcOmnLRkcAZOkQAeOyDsQhOcK3bw1dP-2XWs1ETo4jjfCuIJ8gQkjibfNTCsWPG6sFhcuFmpwY41xNbphgkACMcWFt3XCtRkeuwevHr9TKtFtCB/s320/1271727_633808846651148_51419548_o.jpg" height="320" width="240" /></span></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-615025088245833291.post-81929072250435511962013-05-22T19:03:00.002+02:002014-05-27T20:13:56.769+02:00"Every Storm has an End"<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ez a klip és hozzá a zene szerintem nagyon illik a sztori hangulatához :)</span><br />
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="300" src="http://www.youtube.com/embed/Rn1RYpdTT5o" width="400"></iframe></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-615025088245833291.post-74869645093120475772013-01-05T16:59:00.001+01:002014-05-27T20:17:27.824+02:00Ulysses :)<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ezt a rajzot kedves olvasóm, Keliea készítette Ulysses-ről, szerintem nagyon jó lett :)) Köszi még egyszer a képet, és remélem, nem gond, hogy kitettem ide (utólagos engedelmeddel).</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJfOl01LGN6Mo87_hG5gzJSNY4N7Sk3BC-RvvrQUkMv8H8JKlZ-V6AP1utVEzkNqpLMTvwxZM3kQbphyphenhyphenjUyHLOhNgMwCvOwbh035b65VlfQD6kckmWKuV0P4S9uDP3rdKKouZujyQuZ3iO/s1600/Ulysses_www.kepfeltoltes.hu_.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJfOl01LGN6Mo87_hG5gzJSNY4N7Sk3BC-RvvrQUkMv8H8JKlZ-V6AP1utVEzkNqpLMTvwxZM3kQbphyphenhyphenjUyHLOhNgMwCvOwbh035b65VlfQD6kckmWKuV0P4S9uDP3rdKKouZujyQuZ3iO/s320/Ulysses_www.kepfeltoltes.hu_.jpg" height="232" width="320" /></a></div>
<br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-615025088245833291.post-34753577490739505222012-11-30T14:15:00.000+01:002014-11-23T22:50:42.125+01:00...<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sziasztok!</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;"><br /></span></div>
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><div style="text-align: justify;">
Gondoltam, létrehozok egy blogot a most készülő regényemnek(aminek jelenleg még címe sincs).</div>
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Körülbelül egy éve tervezgetem, de csak most érzem úgy, hogy minden összeállt. Amikor még a sztori sem volt meg, csupán a karakterek, elkezdtem megírni, de nagyon nyögvenyelősre sikeredett. Viszont arra jó volt, hogy gyakoroljak, és jobban megismerjem a szereplőimet, illetve magát a világot, amelyben játszódik.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Most újraírom az egészet, és bízom benne, hogy sikerülni fog, mivel úgy érzem, eléggé nagy fába vágtam a fejszémet. Rengeteg csavar, és legalább 8-10 szál lesz benne(ha nem több), plusz egy csomó olyan dolog, amikhez elkél némi kutatómunka. Őszintén szólva, ezelőtt nem gondoltam volna, hogy én önszántamból kémia-tankönyveket fogok bújni :D</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">De ezért is csodás dolog az írás, mert az embernek rengeteg olyan dolognak kell utánanéznie, amikkel lehet, hogy soha életében nem találkozna. Ezáltal pedig - nyilván - bővül a látóköre.</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;"><br /></span></div>
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><div style="text-align: justify;">
Most egy nagyon nehéz feladat előtt állok: az egy év során felhalmozott jegyzeteimet össze kell gyűjtenem (már ez önmagában is nagy "harci" feladat, mivel összevissza vannak, füzetekben, a telefonomon, kis fecniken...); és miután ezzel megvagyok, begépelni, és rendszerezni... De utána végre nekikezdhetek :)</div>
</span><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;"><br /></span></div>
<span style="color: white; font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><div style="text-align: justify;">
A Prológust már megírtam, amit szerintem föl is teszek ide, plusz egy kis jelenetet az első fejezetből. Kíváncsi lennék a véleményetekre.</div>
</span><br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com0